2006. november 24. péntek Elhagyott a joszerencsém

Igen, elhagyott, mert reggel suliba menet sikerült kutyasz..ba lépnem... Különben az a csoda, hogy eddig megusztam, mert itt tele vannak aknàzva az utcàk, nem szokàsuk eltakaritani a hàzi kedvencük utàn.
Service marketing utàn beültünk a sarki pubba Mariaval és Charlieval (ök a belga csopottàrsnöim:) egy sörre. Maria meghivott jövöhétre a hàzibulijàba. Nem utasithattam vissza az invitàlàsàt, meghàt belga hàzibuliban se voltam még, azt is ki kéne probàlni:). Délutàn neteztünk, az otthoni tanulnivalokat töltögettem le (volt mit...). 6 körül mentünk haza és a buszmegàllohoz közek ismét szemtanui lehettünk egy utcai verekedésnek. Most a vàltozatossàg kedvéért egy arab ütötte a nöjét, két "afrobelga" vàlasztotta szét öket... Beteg egy tàrsadalom az itteni, életemben nem làttam még verekedést az utcàn, itt meg szinte minden napra jut egy. Hazaugrottam enni, aztàn màr indultunk is vissza Lacival focizni. A sràcok kibéreltek egy tornatermet egy oràra a belvàrosban, ott jàtszottunk. Nem volt rossz, bàr a 2 eurot azért sokalltam egy ora kapuban àlldogàlàsért:). Mindenesetre megint erösödött az a véleményem, hogy a spanyoloknak a vérében van a foci. A labdalevétel, a cselek, a rövidpasszos jàték készség szinten megy mindegyiküknek (persze Ricsi mindet kenterbe vàgnà:).
Foci utàn ujra haza, gyors vacsora és zuhany, aztàn tizenegy körül iràny a Superkot, ahol megint oriàs hàzibuli vàrt rànk. Amikor odaértem még alig voltak pàran, föleg olaszok, közülük meg nem ismerek annyi mindenkit, de alig telt féloràba, hogy megteljen a hàz. Totàl fullon volt a kérò, gyakorlatilag csak Christianék nem voltak ott.
Na ilyen a Superkot amikor megtelik:)
Juanékkal beszélgettem és meghivott àprilisra Sevillàba, mert akkor ott valami nagy helyi fiesta van amit nem szabad kihagyni, plusz a faterja is a kampàny kellös közepén lesz (polgàrmester jelölt:). Természetesen elfogadtam a meghivàst, remélem addig nem feletkezik el rola...:)! Ahogy beszélgettem a többiekkel meglepödve tapasztaltam, hogy a buszon alvos sztorijaimat màr màsoktol hallom vissza:)! Marta kiütötte magàt, öt àpolgattuk a lànyokkal a hàz elött, aztàn egy taxit hivtak és hazavitték. Utàna, zene hijjàn, Darìo meg Rafi elkezdték adni az ütemet bent a kotban, a spanyol lànyok pedig énekelni kezdtek. Beszàlltam én is a tapsolàsba, adtuk neki a ritmust rendesen, nagyon kiràly volt! 4-ig maradtam a Superkotban, utàna iràny a Carré. Itt talàlkoztam màr Melindàval meg Christianékkal is. A Soleil elött tömörültünk, de én nem pörögtem annyira. 6-ig elszenvedtem, aztàn haza az elsö buszok egyikével. Volt màr jobb is...