2006. November 14., kedd – kosáredzés:):):)!!!

12.30-tol volt egy angolunk, ami kissé fagyos hangulatban telt, mert tegnap Melindáékkal nagyon bunkó volt a tanárnő, mikor afelől érdeklődtek, hogy most nekünk kell-e szóbeli vizsgát tennünk vagy nem (a gond az, hogy ez a vizsga gyakorlatilag az egész év végén lenne, és korábban már azt mondta nekünk, hogy ez ránk nem vonatkozik, most pedig kikelve magából egyértelműen kijelentette, hogy ránk ugyanazok a szabályok vonatkoznak és mindenképp vizsgáznunk kell - egyszóval kiismerhetetlen ez a tanár, egyszer kedves és segítőkész, màskor meg bunkó és elutasító, mikor milyen kedve van…).
Angol után neteztem egy kicsit, de sietnem kellett haza, hogy időben megkajálhassak még az esti kosarazás előtt. A fekete spanyol srác, Didier, már év eleje óta hív, hogy menjek vele kosarazni, amit én meg is ígértem neki már vagy háromszor, csak valahogy mindig közbejött valami, vagy csak elfelejtettem… Mindenesetre most már nagy volt bennem az elhatározás, már kosár-elvonási tüneteim voltak, meg àltalàban mozgáshiányom volt. Hiába, nem lehet mindig a Carréban edzeni, annak nem lenne jo vége:). 6-kor kezdődött az edzés, ami annyiból állt, hogy három pályán 6 csapat játszott egymás ellen nagyjából 20-25 perces meccseket, aztán rotációs rendszerben cserélgettük az ellenfeleket, kis pihenőkkel a meccsek között. Én két lánnyal meg négy fiúval voltam együtt, természetesen egyiküket sem ismertem korábban. Találkoztam Valdassal is, de ő egy másik csapatot erősített (úgy néz ki mint egy nagy litván medve, kicsit magasabb nálam, kilóban szerintem még a 110-et is veri, szóval ha eljutott a palánkig, akkor ott már nem volt kérdés:). A fizikai kondíciómra a tragikus a legmegfelelőbb jelző, 5 perc folyamatos játéknál egyszerre nem bírtam többet nyomni, mindig cserét kellett kérnem. A játékom minőségéről is talán csak annyit, hogy négy meccs alatt 10 pontot ha dobtam, azt is mind ziccerből. Még talán a védekezés ment úgy ahogy. Elsőre azért összességében nem volt rossz ahhoz képest, hogy nagyjából fél éve nem játszottam egy percet se, többet nem is vártam magamtól. Viszont iszonyatosan elfáradtam. De ez olyan kellemes fizikai fáradtság volt, hiányzott már ez az érzés. A negyedkilences busz az orrunk előtt ment el, úgyhogy Valdassal fél órát kellett várnunk a következőre, ezért csak kilenc után értem haza. Otthon hulla fáradtan dobtam ez zuhanyt, vacsoráztam és pihenéssel töltöttem az időt.