2007. Januàr 12.,péntek - Visszaút

Indulás előtt kettős érzés kavargott bennem, mert egyrészt már mehetnékem volt, hiszen hiányoznak a belgiumi arcok, másrészt viszont nagyon jó volt otthon is, és nehéz újra elszakadni az otthon melegétől, még ha csak ilyen rövid időre is.
Már két órával a repülő indulása előtt megérkeztünk Ferihegyre. Anyummal ittunk egy 490 forintos kávét a reptéri bárban, aztán becsekkoltam és már csak a kapumegnyitást vártuk. Közben Melinda is megérkezett apukájával. Az érzékeny :) búcsúzkodás után következhetett a beszállás. A repülőn gyorsan befoglaltam egy ablak melletti helyet, sikerült is pár jobb képet készítenem fentről (lásd lejjebb:)). Indulásnál a pilóta előre szólt, hogy a fel- és leszállásnál számíthatunk egy kis „vidámparki élményre” - hogy az ő szavaival éljek. A felszállás tényleg elég rázós volt, hiába no, 120 kilométeres széllel szemben nem könnyű repülni (hogy mást ne is említsek...:)). Maga az út olyan sima volt, hogy még el is aludtam volna, ha nem épp akkor ér oda hozzám a kirakodóvásár, és nem kiabálja a fülembe a „kedves” stewardess, hogy kérek-e kávét 4 euróért... Belgium fölé érve, megkezdve a leszállást, szépen el is tűnt a Nap és komoly borulásba érkeztünk. A viharfelhők között már komolyabban dobálódzott a gép, biztos ami biztos el is hadartam egy miatyánkot... A leszállás végül sima volt és Charleroi reptere ismerősként fogadott bennünket. Az eső, hűen Belgiumhoz, természetesen szitált, de egyébként nem volt hideg. 5 perc várakozás után már indult is a buszunk a vasútállomásra, ott pedig alig 20 percet kellett várni a vonatunkra, úgyhogy már 8 előtt megérkeztünk liégei otthonunkba. Természetesen a már-már feledésbe merült itteni állapotok fogadtak minket (gyanús szagok a konyhában, kosz és persze Tresor „barátunk”) Mindkettőnket kifárasztott az utazás, ezért nem mentünk sehova (bár volt meghívásunk...:)), inkább megnéztünk egy dvd-t (ollé Torrente!!!:).Tresor természetesen gondoskodott róla, hogy ne legyen gondtalan az éjszakánk. Filmezés közben bekopogtatott és Melindára két idióta, igénytelen övet próbált rátukmálni, nekem meg farmerokat, nyakkendőket meg egy használt dzsekit kínálgatott... Hihetetlen, de ez van. „Home, sweet home”...

Képek késöbb...