2006. januàr 22., hétfö, erasmus ebéd, francia vizsga és persze buli a Milleniumban!!!

Korai kelést követően igyekeztem még az agyamba gyúrni némi francia tudást, bár ennek a tanulásnak már nem sok értelme volt. Túl sok mindent kellett volna túl kevés idő alatt. Mission impossible...
Délre volt megbeszélve a találkozó Eddyékkel a nemzetközi iroda előtt, hogy megejtsük a búcsúebédet (remélem nekem ez még nem a végső búcsú lesz!). Jött minden karunkon tanuló erasmusos: Maria, Sandrina, Melinda, Francisco, Alberto, és jómagam:). Mivel este volt a francia vizsgánk próbáltunk franciául hablatyolni, de azért végül mindig az angolnál kötöttünk ki. De legalább már több mindent értünk a mások beszélgetéséből. Egy közeli étterembe mentünk, és a beígért borjúsült helyett finom mócsingos pulykát kaptunk tésztával és valami vadas témával nyakon öntve. Nem igazán nyerte el a tetszésünket, de hát ők fizettek, és a jó társaság amúgy is kárpótolt minket a nem éppen felejthetetlen gasztronómiai (asztrológiai;)) élményért. Jót beszélgettünk az itteni élményeinkről, tapasztalatainkról. Mondták, hogy jövőre már tutorokat szeretnének az erasmus hallgatók mellé, akik atyáskodnának felettük, és mindenféle problémában segítenének nekik (már most is elkelt volna a segítség-megjegyzem:)).A "team"(balrol): Pascal (erasmus koordinàtor), Sandrina, Francisco, Alberto, Eddy, Jomagam, Maelinda és Maria Eléggé elhúzódott az ebéd, és a vizsga miatt egy kicsit már ideges voltam, de annyira azért nem, hogy ne ugorjak még el a boltba venni pár sört az esti bulihoz:).
Fél hatra mentünk az egyetemre, hogy az írásbeli előtt megejtsük gyorsan a szóbeli vizsgát is. Elég vicces volt. A tanárnő kérdéseit nagyon nehezen értettem meg, inkább csak úgy érzésből válaszoltam, többnyire eltaláltam mit szeretne. 10 perc szenvedés után utamra engedett. Ez is megvolt... Jöhetett az írásbeli. Ez is humoros volt, mert egy nagy része csak ixelgetős volt, de a kifejtős se volt annyira nehéz, mivel lehetett szótárat használni...:) Szóval ez is meglett, de ez sajnos nem jelenti azt, hogy most már tudnék franciául. Sőt, ellenkezőleg.
A vizsga után ott volt mindenki az egyetem előtt, sok arccal rég nem találkoztam már, úgyhogy igazán jó volt újra látni a többieket. Az esti buli lehetőségéről kérdezgettem a őket, de igazán senki sem lelkesült a ötletért. Az azért hozzátartozik, hogy a spanyolok esetében ez koránt sem jelenti azt, hogy végül nem jönnek bulizni, csak ők éjfél körül szokták az ilyen dolgokat eldönteni:). Abban maradtam a csajokkal meg Rodrigoékkal, hogy majd hívnak ha van valami biztos. Addig is elmentünk a Pot au lait-be Annával, Melindával, Josephinenel, Carlossal, Javival és Christiannal. A srácok legnagyobb bánatomra bejelentették, hogy a héten nem tudnak bulizni jönni, mert pénteken és jövőhéten még van vizsgájuk, amire tanulni kell. Azért egy közös vacsorát lezsíroztunk szerdára. Közben Juan hívott, hogy mennek a Millenium nevezetű közeli zenés táncos mulatozóhelyre (ha jobban tetszik DISZKÓba:), de előtte még egy közeli albérletben készülnek rá az éjszakára. Ennek örömére gyorsan haza is ugrottam, ettem pár szendvicset, aztán irány vissza. 11-re be is értem. Egy egyetemhez közeli, számomra új, albérletben voltunk. Volt pár ismeretlen arc, de a többséget azért már láttam párszor. Spanyolok és olaszok, mint mindig:). Rodrigoval meg Juannal pörögtünk, közben megjöttek az olasz lányok is, akik legnagyobb sajnálatomra nem tudnak angolul, szóval nem is igazán tudtam kommunikálni velük. Manuval azt beszéltük meg, hogyha maradok a második félévre, akkor együtt keresünk új albit és valószínűleg Juan is csatlakozna hoznánk. Telt az idő, és már egy körül járhatott, mikor nekiindultunk. Örömömre közben Rocíoék is meggondolták magukat és úgy döntöttek mégiscsak velünk jönnek bulizni. Az egyetem elé hívtunk két 8 fős taxit, amikbe épphogy elfértünk, a csajok csak kicsit később jöttek. Jót elpörögtünk az oda úton is, azért már volt az arcunkban egy kis kraft:). A Milleniumba ingyen mehettünk be, mert Ricardo ismerte a kidobót és lezsírozta vele, hogy minket szegény erasmusosokat ugyan engedjen már be csak úgy. Minden jel szerint meglágyult a 2 méter feletti, legalább 130 kiló tiszta izom óriás szíve, mert nem kellett fizetnünk (na megvolt a népmesei elem is:). Nagyon hangulatos hely, arról nem is beszélve, hogy minden hétfőn a lányok buliját tartják, szóval volt felhozatal bőven. A kisteremben természetesen spanyol este volt (miért is ne:), de mi végül a nagyteremben kötöttünk ki. Közben Tetéék is csatlakoztak hozzánk, és ott voltunk kb. 3-4-ig. Egy pohár sör „csak” másfél euró volt, fogyott is rendesen:). Utána tettük át a székhelyünket a Kisterembe, ahol örül táncpartyt csaptunk:). Szerencsére addigra jó páran leléptek, úgyhogy helyünk is volt már táncolni. Nagyon pörögtem, oda-vissza megtáncoltattam a spanyol lányokat:):):). Képek a Milleniumbol:)
Végül fél6-6 körül jöttünk el. Úgy terveztem, hogy én félúton, közel hozzánk, kiszállok a taxiból és hazasétálok, de a csajok erősködtek, hogy menjek velük, aludjak ott. Ha már ilyen szépen kérik az embert nem lehet nemet mondani:). Miután megérkeztünk még Sara és Rocío főztek valamilyen tésztát, ami nem volt rossz ugyan de annyira nem is jött be nekem. Közben Sofia is hazaért, ő leakadt egy pasinál a Milleniumban, de úgy látszik semmi extra nem történt, mert 20 perccel utánunk már ő is megérkezett és röhögve mesélt a srcról, amiből én persze egy kukkot se értettem, mert spanyolul mondta. Juan közben bealudt a lányok szófáján, Rocío és Sara pedig balettelőadást rögtönzött. Sofia nagyon kivolt, röhögött mindenen:). Végül 7 körül tértünk nyugovóra, én a fenti lakásban aludtam Juan ágyában.