Szolgàlati közlemény!!!:)

Ma este landola gépem Ferihegy1-en, szoval reszkess Magyarorszàg jövök!!!:)

(az utolso hetem felejthetetlenre sikerült, és meg is lesznek a beszàmolok, szoval érdemes vàrnotok rà egy-két napot,nekem elhihetitek;)

2006. januàr 22., hétfö, erasmus ebéd, francia vizsga és persze buli a Milleniumban!!!

Korai kelést követően igyekeztem még az agyamba gyúrni némi francia tudást, bár ennek a tanulásnak már nem sok értelme volt. Túl sok mindent kellett volna túl kevés idő alatt. Mission impossible...
Délre volt megbeszélve a találkozó Eddyékkel a nemzetközi iroda előtt, hogy megejtsük a búcsúebédet (remélem nekem ez még nem a végső búcsú lesz!). Jött minden karunkon tanuló erasmusos: Maria, Sandrina, Melinda, Francisco, Alberto, és jómagam:). Mivel este volt a francia vizsgánk próbáltunk franciául hablatyolni, de azért végül mindig az angolnál kötöttünk ki. De legalább már több mindent értünk a mások beszélgetéséből. Egy közeli étterembe mentünk, és a beígért borjúsült helyett finom mócsingos pulykát kaptunk tésztával és valami vadas témával nyakon öntve. Nem igazán nyerte el a tetszésünket, de hát ők fizettek, és a jó társaság amúgy is kárpótolt minket a nem éppen felejthetetlen gasztronómiai (asztrológiai;)) élményért. Jót beszélgettünk az itteni élményeinkről, tapasztalatainkról. Mondták, hogy jövőre már tutorokat szeretnének az erasmus hallgatók mellé, akik atyáskodnának felettük, és mindenféle problémában segítenének nekik (már most is elkelt volna a segítség-megjegyzem:)).A "team"(balrol): Pascal (erasmus koordinàtor), Sandrina, Francisco, Alberto, Eddy, Jomagam, Maelinda és Maria Eléggé elhúzódott az ebéd, és a vizsga miatt egy kicsit már ideges voltam, de annyira azért nem, hogy ne ugorjak még el a boltba venni pár sört az esti bulihoz:).
Fél hatra mentünk az egyetemre, hogy az írásbeli előtt megejtsük gyorsan a szóbeli vizsgát is. Elég vicces volt. A tanárnő kérdéseit nagyon nehezen értettem meg, inkább csak úgy érzésből válaszoltam, többnyire eltaláltam mit szeretne. 10 perc szenvedés után utamra engedett. Ez is megvolt... Jöhetett az írásbeli. Ez is humoros volt, mert egy nagy része csak ixelgetős volt, de a kifejtős se volt annyira nehéz, mivel lehetett szótárat használni...:) Szóval ez is meglett, de ez sajnos nem jelenti azt, hogy most már tudnék franciául. Sőt, ellenkezőleg.
A vizsga után ott volt mindenki az egyetem előtt, sok arccal rég nem találkoztam már, úgyhogy igazán jó volt újra látni a többieket. Az esti buli lehetőségéről kérdezgettem a őket, de igazán senki sem lelkesült a ötletért. Az azért hozzátartozik, hogy a spanyolok esetében ez koránt sem jelenti azt, hogy végül nem jönnek bulizni, csak ők éjfél körül szokták az ilyen dolgokat eldönteni:). Abban maradtam a csajokkal meg Rodrigoékkal, hogy majd hívnak ha van valami biztos. Addig is elmentünk a Pot au lait-be Annával, Melindával, Josephinenel, Carlossal, Javival és Christiannal. A srácok legnagyobb bánatomra bejelentették, hogy a héten nem tudnak bulizni jönni, mert pénteken és jövőhéten még van vizsgájuk, amire tanulni kell. Azért egy közös vacsorát lezsíroztunk szerdára. Közben Juan hívott, hogy mennek a Millenium nevezetű közeli zenés táncos mulatozóhelyre (ha jobban tetszik DISZKÓba:), de előtte még egy közeli albérletben készülnek rá az éjszakára. Ennek örömére gyorsan haza is ugrottam, ettem pár szendvicset, aztán irány vissza. 11-re be is értem. Egy egyetemhez közeli, számomra új, albérletben voltunk. Volt pár ismeretlen arc, de a többséget azért már láttam párszor. Spanyolok és olaszok, mint mindig:). Rodrigoval meg Juannal pörögtünk, közben megjöttek az olasz lányok is, akik legnagyobb sajnálatomra nem tudnak angolul, szóval nem is igazán tudtam kommunikálni velük. Manuval azt beszéltük meg, hogyha maradok a második félévre, akkor együtt keresünk új albit és valószínűleg Juan is csatlakozna hoznánk. Telt az idő, és már egy körül járhatott, mikor nekiindultunk. Örömömre közben Rocíoék is meggondolták magukat és úgy döntöttek mégiscsak velünk jönnek bulizni. Az egyetem elé hívtunk két 8 fős taxit, amikbe épphogy elfértünk, a csajok csak kicsit később jöttek. Jót elpörögtünk az oda úton is, azért már volt az arcunkban egy kis kraft:). A Milleniumba ingyen mehettünk be, mert Ricardo ismerte a kidobót és lezsírozta vele, hogy minket szegény erasmusosokat ugyan engedjen már be csak úgy. Minden jel szerint meglágyult a 2 méter feletti, legalább 130 kiló tiszta izom óriás szíve, mert nem kellett fizetnünk (na megvolt a népmesei elem is:). Nagyon hangulatos hely, arról nem is beszélve, hogy minden hétfőn a lányok buliját tartják, szóval volt felhozatal bőven. A kisteremben természetesen spanyol este volt (miért is ne:), de mi végül a nagyteremben kötöttünk ki. Közben Tetéék is csatlakoztak hozzánk, és ott voltunk kb. 3-4-ig. Egy pohár sör „csak” másfél euró volt, fogyott is rendesen:). Utána tettük át a székhelyünket a Kisterembe, ahol örül táncpartyt csaptunk:). Szerencsére addigra jó páran leléptek, úgyhogy helyünk is volt már táncolni. Nagyon pörögtem, oda-vissza megtáncoltattam a spanyol lányokat:):):). Képek a Milleniumbol:)
Végül fél6-6 körül jöttünk el. Úgy terveztem, hogy én félúton, közel hozzánk, kiszállok a taxiból és hazasétálok, de a csajok erősködtek, hogy menjek velük, aludjak ott. Ha már ilyen szépen kérik az embert nem lehet nemet mondani:). Miután megérkeztünk még Sara és Rocío főztek valamilyen tésztát, ami nem volt rossz ugyan de annyira nem is jött be nekem. Közben Sofia is hazaért, ő leakadt egy pasinál a Milleniumban, de úgy látszik semmi extra nem történt, mert 20 perccel utánunk már ő is megérkezett és röhögve mesélt a srcról, amiből én persze egy kukkot se értettem, mert spanyolul mondta. Juan közben bealudt a lányok szófáján, Rocío és Sara pedig balettelőadást rögtönzött. Sofia nagyon kivolt, röhögött mindenen:). Végül 7 körül tértünk nyugovóra, én a fenti lakásban aludtam Juan ágyában.

2007. január 16.-21., kedd-vasárnap tanulás ezerrel, angol vizsgák

Kedd
Ez a nap végig tanulással telt, mert rendesen el voltam maradva az angollal, a jövő heti franciára pedig még egy szót se tanultam... Persze egy kis net délután és egy film estére azért még belefért:). Melindával megnéztük a Torrente c. spanyol vígjáték második részét is. Nekem már olyan szintű kedvenc kezd lenni ennek az agyhalott, bunkó, igénytelen exzsarunak a sztorija, mint az Egészséges erotika vagy a Jöttünk, láttunk, visszamennénk. Mindenkinek figyelmébe ajánlom, sőt kötelezően előírom, mint rosszkedv elleni receptet (a másik két említett filmmel egyetemben!!!). Melindának is nagyon tetszett, jó az ízlése:).

Szerda
Szokásos 11 körüli kelés (hiába próbálom, nem megy hamarabb, amit mondjuk nem is csodálok mivel éjszaka ritkán alszom el 1 előtt), aztán a lovak közé csaptam, mert most már nincs kecmec, holnap angol írásbeli! Lacit ma estére vártuk, be is futott fél 8 tájékán. Mivel ő már felmondta a szobáját decemberben, az én szobámban aludt a földön, hálózsákban. Kicsit szűkösen voltunk, de azért elfértünk. Este 2-ig toltam az angolt.

Csütörtök

6-kor keltünk, hogy a fél kilences vizsgakezdet előtt még átnézzünk egy s mást. A vizsga elég komoly volt, 3 és fél óráig tartott (ezzel még a három órás számvitel írásbeli szigorlatot is lepipálta). Gyakorlatilag mindent visszakérdezett a tanárnő, amit a félév során vettünk. Egyoldalas kereskedelmi levelet kellett írni, negatív válaszként egy fizetési feltételek megváltoztatását kérő megrendelőnek, valamint egy termékbemutató párbeszédjét, a franciául!!! megadott kifejezések használatával (szerencsére használhattunk francia szótárt) + rengeteg definíció, és néhány tesztfeladat. Elég jól sikerült, de konkrét eredményt még nem tudok. Neteztünk egy kicsit a vizsgát követően, aztán siettünk haza a pénteki szóbelire készülni. Azért Torrente barátunk ma is meglátogatott minket:).

Péntek

A vizsga 1-re volt megbeszélve, úgyhogy még az egész délelőtt ott volt, hogy csiszolgassuk tudásunkat. 4 cikkből kellett felkészülnünk, de igazából nem tudtuk, hogy milyen típusú vizsga vár ránk. Végül fél 2-kor kezdtünk, mert a tanárnő még egykor állt neki ebédelni. Lacinak még az elmaradt zh-t is meg kellett írnia, kettőnk közül pedig én vállaltam az első áldozat szerepét. Két cikkel kapcsolatban „beszélgettünk” kb. egy fél órát. A vizsga végén azt mondta Madame Pauhaut (asszem így hívják), hogy nyelvtanilag nagyjából okés voltam, a kiejtésem is zsír, de a folyékony beszéddel volt egy kis gond (ennyi alvással a hátam mögött nem csoda, hogy párszor lebokkótam-blokkónám merhát blokkónám:)). Vizsga után ismételten betámadtuk a számítógép termet, aztán Lacitól érzékeny búcsút vettünk, neki ennyi volt a belgiumi kint lét... Estére buli lehetőség mutatkozott, de én 6-kor egyszer csak bealudtam, és csak arra keltem fel 10-kor, hogy Melinda éppen indul a partyba. Én ma erre nem voltam képes (tudom, tudom papírnyúl vagyok...). Persze a négy óra délutáni alvás épp elég volt arra, hogy ne bírjak visszaaludni, kettőig szenvedtem, mire sikerült. Ennyi erővel épp a Carréban is lehettem volna... A szenvedésnek meg is lett az ára, mert lidérces álmom volt, és az éjszaka közepén arra keltem, hogy kivert a veríték, alig bírtam visszaaludni. Délelőtt is többször felébredtem és visszaaludtam, és iszonyat baromságokat álmodtam. Például azt , hogy Jászfényszarun a Samsung gyár előtti buszmegállóban hosszas társalgást folytatok Gyurcsányal... Összetegeződtünk és éles vitát folytattunk Magyarország fejlesztéspolitikájáról.... No comment.

Szombat

A „fantasztikus” péntek este után próbáltam nekiállni a franciának, nem túl nagy sikerrel. Ellenben sikeresen elbeszélgettük az időt Melindával, neki se ment a tanulás,mert ő meg kissé másnapos volt:). Azért valamire jutottam, ha másra nem hát arra, hogy mit kell majd vasárnap megtanulnom:).

Vasárnap

Tanulás, tanulás, tanulás. Ja és Torrente:).

2007. január 15., hétfö Tanulás, és végre találkozás a többiekkel

Ismét sikerült későn kelnem, majd a reggeli (ebéd:) után egy kis tanulást követően bementünk a suliba netezni (itthon persze továbbra sincs..) és a Nemzetközi kapcsolatok irodába is benéztünk Eddyékhez. Eléggé el voltak mind foglalva valamivel, de azért készséggel segítettek az ügyes bajos dolgainkban. Eddy megköszönte a szegedi képeslapot a karácsonyi és újévi jókívánságokkal, és egyúttal meghívott minket egy „utolsó vacsorára”, mielőtt végleg hazamennénk (remélem nekem ez még odébb lesz:). Jó két óra netezés után hazamentünk tanulni. Javival és Chritiannal még a hétvégén megbeszéltük, hogy a hétfői francia után találkozunk az egyetem előtt. Mi időben oda is értünk Melindával, de meglepődve tapasztaltuk, hogy sehol senki. Javi végül hamar megérkezett, Chris pedig a spanyol lányoktól kiabált le, hogy oda menjünk (a csajok az egyetemmel szemközti házban laknak). Jó volt újra találkozni velük, mind hiányoztak már nekem. Javival is nagyot ölelkeztünk, mondta, hogy fontos hírei vannak számomra, de a részletekbe nem mentünk bele. Christian és a lányok is örültek nekem, mint ahogy én is nekik:). Persze mindenki azt kérdezgette, hogy akkor most maradhatok-e a 2. félévre, de sajnos nem tudtam újat mondani nekik, csak azt, hogy még én is várok a válaszra. Rocíoéknál ott volt Juan, Manu, Rodrigo és Ricardo is, elhívtuk őket is egy sörre a Pot au lait-ba. A csajok végül nem jöttek, mert tanulniuk kell (kinek nem?). A pubban toltunk egy sört, és sokat beszélgettünk, hogy kinek hogy teltek az ünnepek. Meséltem a srácoknak, hogy karácsonyra tesóméktól megkaptam a Torrente című spanyol vígjátékot dvd-n, amin nagyon meglepődtek. Kiderült, hogy nekik is nagy kedvencük, úgyhogy innentől adva volt a téma:). Felhoztam a márciusi pesti Shakira koncertet is, amire Juan rögtön ráharapott, valószínűleg ő eljön majd hogy megmutassam neki „szeretett” fővárosunkat (mintha én ismerném...:). Közben még több spanyol és olasz arc tűnt fel a bárban, kezdett visszatérni belém az erasmus-érzés:)! Sajnos nem maradhattunk sokáig, hiszen mindenkinek rengeteget kell tanulnia. Végül fél 11-re értünk haza Melindával. Lementünk vacsorázni a konyhába, és kaja közben hallottuk, hogy valaki jött és Amina üresen maradt szobájába próbál bemenni, de alig találja a megfelelő kulcsot. Rögtön gondoltunk, hogy új lakótársat köszönthetünk. Melindát arra kértem, hogy tippelje meg az új jövevény nemzetiségét (bőrszínét:). Marokkóira tippelt, én pedig algírt vagy kongói mondtam, de abban egyetértettünk, hogy valahonnan Afrikából érkezhetett. Nem kellett sokat várnunk az igazságra, ugyanis az idegen pár perc elteltével kijött a konyhába. Legnagyobb megdöbbenésünkre egy középkorú fehér férfi állt az ajtóban. Lorenzonak hívják és spanyol. Még egy spanyol. Spanyolok mindenhol...:) Majdnem elröhögtük magunkat, hogy menyire mellélőttünk a tippünkkel, de azért visszafogtuk magunkat. Kiderült, hogy francia szakos tanár, és kisgyerekeket fog itt kint tanítani. Mondjuk angolul nem tud, nekünk meg ugye épp a francia a rákfenénk, de azért nagyjából megértettük egymást.
Melindával még elsztorizgattunk egyig, aztán nagy nehezen sikerült elaludnom.

Comment:

Csak megy ez!:)
A decemberi lemaradàs hamarosan potolva lesz képekkel meg mindennel együtt, ugyhogy megéri vàrni. Egyelöre ennyi, csemegézzetek a frissitésekböl, ahogy kedvetek tartja! (a dec. 5-ei és 6-ai is brand new)
Köszönet a kitarto rajongoknak!!!:):):)

2007. január 14., vasárnap - tanulàs...

Semmi extra, többségében tanulással telt az idő. Este majdnem bementem a városba sörözni, Majdnem...

2007. január 13. szombat újra szokom már az itteni levegőt...

Nagy nehezen 11-kor sikerült kikászálódnom az ágyból, de már korábban hallottam, hogy lent a konyhában Melinda beszélget a tulajékkal. Nem igazán szeretem amikor itt vannak, de azért csak lementem megmutatni magam... Az asszonyról ismét megállapítottuk, hogy nem száz, szerencsétlen úgy rángatódzik, hogy csattog a foga. A fickó amúgy jó fej, eltekintve attól, hogy az ígéreteit csak szökő évente tartja meg. Kiderült, hogy Amina (a marokkói lakótársunk) időközben se szó se beszéd lelépett. Annyira nem rázott meg a hír, bár őt szerettük, kedves nő volt. Mindegy, most már legalább egy emberrel kevesebb után kell takarítanunk. 1 körül csak leléptek a háziak, úgyhogy meg tudtunk ebédelni. Kaja után bementünk a városba, mert venni kellett bérletet. És ha már ott voltunk szétnéztünk az üzletekben is. Én 4 körül még egy fél órára felnéztem a spanyol lányokhoz pofavizitre:). Csábítottam őket a pesti Shakira koncertre, úgy tűnt érdekli őket a téma, majd kiderül mi lesz belőle. Hávárjú, hávárjú, hogytelt a hálidéj, és egyéb hasonló érdekes kérdések cikáztak a levegőben:). Sajnos nekik is tanulniuk kell, ezért nem maradhatta sokáig. 5-re már otthon is voltam és tanulás helyett elindítottam egy dvd maratont a vadi új laptopomon... Végül 1 körül feküdtem le, nuku tanulással.

2007. Januàr 12.,péntek - Visszaút

Indulás előtt kettős érzés kavargott bennem, mert egyrészt már mehetnékem volt, hiszen hiányoznak a belgiumi arcok, másrészt viszont nagyon jó volt otthon is, és nehéz újra elszakadni az otthon melegétől, még ha csak ilyen rövid időre is.
Már két órával a repülő indulása előtt megérkeztünk Ferihegyre. Anyummal ittunk egy 490 forintos kávét a reptéri bárban, aztán becsekkoltam és már csak a kapumegnyitást vártuk. Közben Melinda is megérkezett apukájával. Az érzékeny :) búcsúzkodás után következhetett a beszállás. A repülőn gyorsan befoglaltam egy ablak melletti helyet, sikerült is pár jobb képet készítenem fentről (lásd lejjebb:)). Indulásnál a pilóta előre szólt, hogy a fel- és leszállásnál számíthatunk egy kis „vidámparki élményre” - hogy az ő szavaival éljek. A felszállás tényleg elég rázós volt, hiába no, 120 kilométeres széllel szemben nem könnyű repülni (hogy mást ne is említsek...:)). Maga az út olyan sima volt, hogy még el is aludtam volna, ha nem épp akkor ér oda hozzám a kirakodóvásár, és nem kiabálja a fülembe a „kedves” stewardess, hogy kérek-e kávét 4 euróért... Belgium fölé érve, megkezdve a leszállást, szépen el is tűnt a Nap és komoly borulásba érkeztünk. A viharfelhők között már komolyabban dobálódzott a gép, biztos ami biztos el is hadartam egy miatyánkot... A leszállás végül sima volt és Charleroi reptere ismerősként fogadott bennünket. Az eső, hűen Belgiumhoz, természetesen szitált, de egyébként nem volt hideg. 5 perc várakozás után már indult is a buszunk a vasútállomásra, ott pedig alig 20 percet kellett várni a vonatunkra, úgyhogy már 8 előtt megérkeztünk liégei otthonunkba. Természetesen a már-már feledésbe merült itteni állapotok fogadtak minket (gyanús szagok a konyhában, kosz és persze Tresor „barátunk”) Mindkettőnket kifárasztott az utazás, ezért nem mentünk sehova (bár volt meghívásunk...:)), inkább megnéztünk egy dvd-t (ollé Torrente!!!:).Tresor természetesen gondoskodott róla, hogy ne legyen gondtalan az éjszakánk. Filmezés közben bekopogtatott és Melindára két idióta, igénytelen övet próbált rátukmálni, nekem meg farmerokat, nyakkendőket meg egy használt dzsekit kínálgatott... Hihetetlen, de ez van. „Home, sweet home”...

Képek késöbb...

2006. december 17. vasàrnap - Brüsszel!!!

EEEEEEEEEEEEEEEEz igen. Erre mondom én azt, hogy ilyen orszàgot szeretnék!!!:) Fantasztikus, gyönyörü, leirhatatlanul szép volt Brüsszel karàcsonyi arca. Délutàn még megnéztük Melindàval az Atomiumot is, aztàn este 8-ig jàrtuk a kivilàgitott tömött utcàkat és az üzleteket a belvàrosban. A fötéren fényjàtok volt, amihez külön hozzà komponàlt zene szolt. Rögtön karàcsonyi hangulatom tàmadt! Este 9-re értünk vissza Liégebe és a vasutàllomàsrol rögtön egy olasz pizzeriàba mentünk, amolyan Karàcsony elötti bucsutalàlkàra. Majd' éjfél volt mire hazaértünk, még egy kicsit tanultam a hétföi angoldogàra aztàn pihi.

2006. december 16. szombat

Mit lehet tenni egy ilyen péntek este utàn? Nyugi, pihi, semmi aktivkodàs:).

2006. december 15. péntek -HEC bàl

Nagyon nagy buli volt a spa-i kaszinoban. Ismétt megmutattuk, hogy mulatnak az erasmusosok...:) Az odaut majd egy ora volt busszal, visszafelé jövet még a Carrét is megjàrtuk, valamikor 7 és 8 között keveredtem haza...:)

2006. december 11.- 14. VIZSGÁK ÉS PREZENTÁCIÓK MINDEN MENNYISÉGBEN!!!

Kedden service marketingből kellett prezentálnom a könyv rám eső részét, majd óra után frissen gyorsan le is vizsgáztatott minket a tanárnő. Nem mondhatni, hogy nehéz vizsga volt, pláne, hogy még jegyzetet is használhattunk a felkészüléshez. Természetesen mindannyiunknak sikerült (ha jól emlékszem 14-est kaptam).

Szerdán reggel international marketingből kellett bemutatnunk a prezentációnkat. Magyarország nemzetközi marketingje, országimázs építése volt a témánk. Erre tényleg sokat készültünk, és azt hiszem sikerült is ütős anyagot összeraknunk, legalábbis a csoporttársak és a tanár elismerő szavai ezt támasztották alá. Érdekes volt, hogy gyakorlatilag minden Magyarországgal kapcsolatos infó új volt számukra, és igen nagyokat néztek mikor a híres magyarok között megemlítettük, hogy Hálivúd alapítói gyakorlatilag mind magyarok voltak és például a Simpson család is magyar producerrel büszkélkedhet (Csupó Gábor!!!). Délután újabb vizsga várt ránk: Current economic issues. Mivel minden energiánkat a mai kiselőadásba fektettük, a Cei felejtős maradt, szóval csak a szürkeállományunk rejtett tartalékaiban bízhattunk. És nem hiába! Nulla tanulással sikerült korrekt eredményt kihoznunk (azt hiszem 16-ost kaptam). Bízom benne, hogy ez a mi képességeinket dicséri és nem az itteni követelmények a gyengék!:)
Szerda este jàtszottuk idei utolso meccsünkte a La Carré IOT csapatàval. Végre kedvünkre valo ellenfelet kaptunk, olyanokat akik azért még tudtak focizni, de nem izzasztottak meg minket (az se jo, ha mar tul bénàk, az elöttünk jàtszo ,csapat példàul kb. 30-0-ra nyert egy olyan meccsen, ami közelröl sem hasonlitott futtbalra...). Nem jàtszottunk tul jol, idönként kifejezetten indiszponàltak voltak a sràcok, de igy is könnyedén nyertünk 16-3-ra (a 3 gol a sràcok pillanatnyi rövidzàrlatainak köszönhetö, talàn egy lett volna védhetö). Azért nem unatkoztam, egy két komolyabb védéssel azért megmutattam magam, bàr ez a meccs most tényleg nem rolam szolt:). Jok vagyunk na, nincs mit ezen szépiteni:). Mostmàr "szurkolotàborunk" is volt Melinda és Dario személyében:).

Csütörtökön 10-től írtuk az audit marketinget, ami szintén nem tűnt nehéznek (eredményt nem tudok, de meglepődnék, ha nem sikerült volna...). Utána Laci ment franciából vizsgázni, én pedig elkísértem, hogy addig tudjak netezni a gépén az egyetem vezeték nélküli hálózatán. Találkoztam Christiannal is és megvettük a holnapi HEC (az egyetem közgáz kara) bálra a jegyeinket. Lacitól érzékeny búcsút vettünk, mert ő már ma hazalépett Magyarhonba. Mi Melindával kimentünk a Corába és megejtettük a karácsonyi nagybevásárlást.

2006. december 9-10. -TANULÁS EZERREL!!!!!

Tanulàs, tanulàs, tanulàs...

2006. dec. 8., péntek HUNGARIAN PARTY

Még csütörtökön mindenkit felhívtunk, vagy sms-en értesítettünk a magyar buliról. Kb. 22-25 emberre számoltunk, nem akartunk „mindenkit” meghívni, csak azokat, akikkel az eleje óta jóban vagyunk, és akiket igazán kedvelünk. Persze kisebb bonyodalmak itt is voltak, mert kiderült, hogy Carlosék „ellen bulit” szerveztek, nem tudva a mi terveinkről (jó kifogás...:). Ezért le kellett mondanunk Carlos, Ola, Johanna és Tomek társaságáról. Délután elmentünk a Carrefourba bevásárolni, mindent ami kell a gulyásleveshez és a fasírthoz (ez lesz az esti menü:). Sikerült 40 eurónyit bevásárolnunk, de úgy voltunk vele, hogy majd otthon leszámoljuk a Külügyminisztériumnál (vagy mit tudom én hol) országimázs építés címszó alatt:).
A díszes társaság 11-re volt hivatott megérkezni, mi pedig az eredeti 9 óra helyett csak 10-kor láttunk neki a főzésnek. Persze 11-kor még Annáékon kívül nem volt senki se. A helyzet izgalmasra fordult, mert ott derült ki, hogy Josephináék spanyol lakótársnőjének épp névnapja van és ő is idehívta a barátait (jogában áll, hisz ez az ő albérlete...), mi persze attól tartottunk, hogy arra nem jogosultak fogják betömni a burájukba a mi isteni magyar főztünket. Közben az is kiderült, hogy Carlosék mellett Christianra se számíthatunk, mert a barátnőjével elutazott Párizsba, és a spanyol lányok is bemondták az unalmast, tanulás általi végelgyengülésre hivatkozva. Mit tehet az ember ilyenkor? Semmit. Mi csak bőszen főztünk tovább és reméltük, hogy valaki azért majd meg is eszi..
A leves nem tűnt soknak, de fasírozottból sikerült óriási adagot kisütni. Ez volt életem első gulyása, és őszintén szólva nem is sikerült a legjobban (nekem nem jött be), bár Melindáék dicsérték. A fasírttal se volt még gondom korábban, ennek ellenére kifejezetten finom lett, jó fűszeres, ahogy azt kell:). Végül a maradék társaságból mindenki megérkezett és a konyhába félrevonulva megejtettük a vacsorát. Szigorúan pálinkával kezdtünk, MINDENKINEK kötelező volt először letolni egy felest. Az arcok magukért beszéltek:). Aztán jöhetett a gulyásleves. Meglepő módon nagyon ízlett nekik, a többség kétszer is szedett. Pat és Olivier furcsállták a paprikát benne, mondták, hogy ők nem ismerik ezt a fűszert (boldogok a lelki szegények...:). Egyedül az olasz lányok húzgálták a szájuk szélét, de hát istenem, nem kötelező szeretni a magyar konyhát (bár erősen ajánlott!!!). Legnagyobb örömömre Javinak ízlett a legjobban, legalább háromszor szedett belőle. Szinte kötelességének érezte, hogy mindet megegye:). Mindenesetre nekem őszintének tűntek a dicsérő szavak:). Aztán szépen beszivárgott a litván, lett, görög nemzetiségű szabadcsapat is, de nem bántuk, mivel amúgy is 25 emberre számoltunk, és a hiányzók nélkül jutott nekik is bőven. Lukasnak nagyon bejött a pálinka és a levest is erősen szerette:). A fasírozottat úgy elkapkodták, mint „gyöngytyúk a langyos taknyot”- csak hogy ismét merítsek vidéki barátunk humorkulacsából:). Mire észhez kaptam, hogy leküldjek párat a pálinka által előkészített terepre, már alig volt belőle. Ennél nagyobb elismerés nincs egy szakács számára!
Ezután a főzés fáradalmaiból felszabadulva, és a siker adta újult energiával belevetettem magam a buliba. Csatlakoztunk a nappaliban felgyülemlett tömeghez, akiknek kb. 90 százalékát ismertem is, és indulhatott a buli. Annával, Melindával, Caterinával és Ritával „ki tud csúnyább arcot vágni” versenyt rögtönöztünk. Nálam Caterina nyert, mert valami isten adta képességnek köszönhetően ki tudja fordítani a szemhéját, ami olyan szinten volt undorító, hogy erről most inkább nem is közölnék fotókat. A többieket pontozhatjátok a képek alapján (a hozzászólások rovatban várom a véleményeket!!!) Kb. kettőig itt nyomultunk, aztán a Carré felé vettük utunkat. Itt a megszokott partihelyen kötöttünk ki a paki mellett. Jól sikerült kis este volt, reggel 6 körül vettem haza az irányt.
Fözzünk vazze? Fözzünk vazze.A diszes tàrsasàg:Arcok a pàlesz utàn:)Megy a zaba ezerrel:)Nagy pusztitàs történt itten...:)Igyunk erre is:)Felhivnàm mindenki figyelmét a bal szélen làthato ifjura, aki ugy néz ki, mint egy down-koros kinai, pedig portugàl szegényAnnàval jo képet vàgtunk a bulihoz:)Egészségetekre!:)

2006. dec. 6., szerda

Ez a szerda nekem nem jött be... Most már igazán tanulni kell(ene), és a hétfő esti kirohanásom csak távolabb sodort ettől a céltól, úgyhogy most már jófiúnak kellett lennem. Arról nem is beszélve, hogy péntek estére terveztük a nagy durranást, a Hungarian Party-t!!! Mivel a mi albérletünkben bajosan férnénk el, meg nem is szívesen villogok vele, a lengyel albira gondoltunk, mint potenciális helyszínre. Szerencsére Annáék maximálisan támogatták az elképzelésünket, úgyhogy francia után meg is tudtuk beszélni a részleteket. Egyúttal meg is hívtuk azokat, akikkel találkoztunk.

2006. dec. 5., kedd az a fránya másnap...

Mivel tegnap sikerült alaposan felöntenem a garatra borítékolható volt, hogy a mai nap nem a pörgésről fog szólni. Be is jött a papírforma, egész nap az ágyban „hánykolódtam”...:)