Oktober 15. vasárnap-edzés:)!

Az egész nap punnyadás volt, végig a délutáni focira készültem lelkiekben, mert már nagyon régen nem játszottam és eléggé be voltam sózva :). Az új focicsukámat meg melegítőmet is szerettem volna már felavatni, és azért villantani is akartam a srácoknak valamit a tudásomból (csak remélni mertem, hogy nem a potyák fognak villanni, hanem egy-két tetszetős bravúrvédés:). Szóval a délelőtt és a koradélután aktív pihenéssel telt és fél 4 körül indultunk el Lacival a Place StLambert-re, ott volt a találka a többiekkel. Mivel a társaság 80%-a spanyol nem volt túl meglepő, hogy csak mi értünk oda időben:). Legalább félórába telt, míg összejött a csapat. A társaság nagyjából így nézett ki: Manu, Javi, Ricardo (Ricsi:), Carlos (ez egy másik Carlos), Darío, Rodrígo (ők mind spanyolok), Marco és egy másik olasz, Oscar (lengyel:) és mi ketten Lacival. Kb. 20 perc séta után megtaláltuk a pályát. Nem tűnt a legjobbnak, de a célnak megfelelt. A legnagyobb szívás az volt, hogy mindenkinek csak teremcipője volt, úgyhogy csúszkáltunk rendesen a füvön, még szerencse, hogy komolyabb sérülés nem lett. Én nem tudtam sokat mutatni a tudományomból, mert itt a kézilabda és a nagykapu mérete közötti kapuk voltak, úgyhogy nem igazán éreztem. A gólok döntő többsége egy az egyben szituáció volt… Jó-jó volt egy potyám, de azt kiegyenlítettem egy kivédett büntetővel:). Leszámítva, hogy tiszta sár lettem, meg hogy minden elhibázott lövés után hosszú percekbe telt elmenni a labdáért, mivel mindkét kapu mögött dzsumbuj volt (Jani szavaival élve csiperkés:), azért jól éreztük magunkat. Mindenki kellemesen elfáradt, de azért látszott a bagázson, hogy az utóbbi egy hónapban nem kondizni jártunk a Carréba:).
Este hétkor a nap fújta le a meccset azzal, hogy eltűnt a horizontról, úgyhogy mi is szedtük a sátorfánkat és hazaindultunk. Csak egy meleg zuhanyra és egy pihe-puha ágyikóra vágytam.
Otthon minden vágyam teljesült, úgyhogy jó nagyot pihentem:).