Október 22. vasárnap - Real-Barca!!!:)

2 körül keltünk, aztán irány haza enni valamit, útközben még Carloshoz is felugrottam a táskámért, ami már szerda este ott pihent nála:). Beszéltünk egy negyed órát, de siettem haza mert már nagyon éhes voltam, az örökös lejmolás meg nem az én stílusom (nem úgy a románoknak:)). Otthon kaja meg pihi, aztán irány a kórház. Fél 7-re volt megbeszélve a találkozó a kórház előtt a srácokkal, én természetesen már megint hamarabb érkeztem. A kórház sarkában épp egy baleset történt pár perccel a megérkezésem előtt, a mentőnek nem kellett messzire mennie…
Kis késéssel Christian és Javi is megjöttek és felmentünk Sofia szobájába. Szegényke elég rosszul nézett ki, komoly fájdalmai voltak még, de azért próbáltuk felvidítani. Vele voltak egész nap a lányok, Tete és Sara most is itt volt. Kiderült, hogy komoly a baj, és holnap délelőtt műtét vár rá, utána pedig 2 hét fekvőgipsz, majd 4 hét járógipsz…
Este 9-től Real-Barca rangadó volt, ezért a spanyolok már szó szerint lázban égtek. Mindenki kérdezgetett, hogy kinek szurkolok, mire én diplomatikusan csak annyit válaszoltam, hogy a jó focinak (tudom, ez totál közhely, de ezek még a végén meglincselnek…:). Szóval a srácok hamar le is léptek, mert biztosítani akarták a helyüket a pubban. Engem annyira nem hozott lázba ez a meccs, inkább maradtam a kórházban, talán itt több szükség lehet rám, gondoltam, mert szegény Sofia nagyon kivolt, sírt is sokat. Azért én igyekeztem job kedvre deríteni, de ez most nem az a pillanat volt, amikor mindent el lehet viccelni. Közben 3 olasz srác is érkezett látogatóba. 8-ig van hivatalos látogatási idő, mi utána már a kórház előtt vártuk a lányokat, amig ők segítettek Sofiának a tisztálkodásban. Már majdnem 9 volt mire leértek, de jó hírrel szolgáltak, mert kiderült, hogy Sofia szülei már úton vannak és holnap reggel ide is érnek Liégebe:). Gyalog mentünk a pubig, ami nem volt túl kmözel. Az első félidőről le is csúsztunk, Javi már örömittasan fogadott az utca kellős közepén, hogy vezet a Real (a többség Real-szurkoló a spanyolok közül). A szünetben gyorsan elszaladtunk egy nagy adag sültkrumpliért, épp hogy visszaértünk a 2. félidőre. Az első 45 percet ugyan nem láttam, de a második felvonás nagyon tetszett, jó kis meccs volt. Volt nagy örömködés a végén, mert nyert a Real, páran azért lógatták az orrukat, de szerencsére komolyabb incidensre nem került sor a szurkolók között:). Teljesen baráti hangulatban váltunk el. A 11-órási busszal haza is jöttem.