2006. November 1., szerda – EU parlament - Andikáék hazamentek:(

Délelőtt 10-ig kellett kijelentkeznünk a szállásról, utána elindultunk, hogy búcsúzásképpen megcsodáljuk a királyi palotát és az Európai Parlamentet. Az idő nagyon változatos volt, hol hétágra sütött a nap, hol pedig beborult és időnként a szél is életre kapott. A belga parlamenttel kezdtük, nem egy nagy durranás, kb. olyan mintha egy szimpla múzeum lenne (talán fölösleges is megjegyeznem, hogy a magyar parlamentnek a közelébe se ér…:). A belga parlament (és én:)Ezután átvágtunk a főparkon a királyi palotához. Nagyon szép ez a park, és ráadásul itt még patkányok se voltak…A palota nekem csalódás volt, többre számítottam (igaz bemenni nem tudtunk, de kívülről se volt az a hú de). Azért egynek jó volt, de én már az EU negyedre voltam ráizgulva, csak jó látni, hogy hol hozzák a „fontos” döntéseket.
A park és a kiràlyi palota:Hulyéskedtunk egy sort:)Engedjenek be!!!:)Kb. negyed óra séta után már ott is voltunk. Egy óriási üvegház az egész:). De tényleg óriási, és ha belegondolok, hogy hány ezer irodista dolgozik itt, micsoda bürokrácia, hihetetlen… Azért egyszer szívesen dolgoznék itt pár évet:). A leendő munkahelyemet már meg is találtam:). Az EU Parlamentnél:)A szàmunkra elérhetetlen euro...Andika probàlkozott...:)Nekem kicsit konnyebb dolgom volt:)Mi vagyunk a legnagyobbak:)!!!Leendo munkahelyem(csak szerényen:)...
Azért van mire buszkének lennunk:)!
Időközben elég rosszra fordult az idő, nagyon hideg szél támadt, úgyhogy nem időztünk itt sokat, visszaindultunk a hotelba, mert a csomagjainkat otthagytuk megőrzésre. Útközben nekiláttunk a szendvicseinknek, amiket Andi előrelátóan készített még reggel. Valamilyen oknál fogva totál tele volt homokkal az összes kenyér, csakúgy ropogott a fogunk alatt a váratlan meglepetés… Utunk a nagykövetségek előtt vezetett, ott volt mind egy kupacban: orosz, német, spanyol, amerikai (a magyart sajnos nem láttuk). Az amerikai nagykövetség előtt páncélozott harckocsi állt két katonával, plusz tankcsapda minkét irányból az utcán (Mennyország tourist:). Félelmetes, hogy így be vannak tojva még mindig… Gondoltam készítek egy képet a páncélozott kocsiról, meg a kordonról, de ahogy a kamerámért nyúltam az addig békésen szunyókáló katona fél másodperc alatt kiugrott a kocsiból és erélyesen felszólított, hogy „no photo”. Kicsi beparáztam, olyan hirtelen pattant ki a csóka. Természetesen pár „sorry” kíséretében gyorsan elraktam a gépet, nem lett volna poén, ha kikapja a kezemből, és ripityára töri. Gondoltam hozzávágok egy nagykövet, de inkább meggondoltam magam…:) Fél egy körül értünk vissza a hotelba, neten néztem egy vonatot magamnak Liégebe, majd nehezen de búcsút mondtunk egymásnak a lányokkal. Nagyon örültem, hogy itt voltak nálam és annak is örültem, hogy jól érezték magukat, igazán élveztem ezt a pár napot a lányokkal (Andika ne f…ozz!!!:). A két órási vonattal mentem vissza Liégebe. Még elugrottam netezni a liégei vasútállomás közelébe, aztán hazamentem és otthon döglöttem. Rossz volt egyedül, azok után, hogy az utóbbi napokban végig Andiékkel voltam, magányosnak éreztem magam. Tudtam, hogy ma este party sem lesz, mert senki nem ér rá. Javinak itt volt a barátnője, Carlos Párizsba ment a kanadai srácokkal, Christian pedig hazament egy hétre spanyolba. Anna ugyan invitált hozzájuk, de nem volt kedvem a többiek nélkül, tudtam, hogy úgyse lesz nagy pörgés. Szóval otthon, magányosan, és némileg elszontyolodva töltöttem ezt az estét…