2006. November 17., péntek - Egyetemi Bàl, az eddigi legnagyobb buli itt kint:):):)

Pedig nem ugy indult a nap, hogy ez lesz kintlétem legemlékezetesebb bulija (bàr nem biztos, hogy az emlékezet szo itt most megàllja a helyét:):):).
Délelelott koràbban felkeltem, mert nagybevàsàrlàs volt a napirenden. El is mentem a Carrefourba. Egy egész bevàsàrlokocsit telepakoltam, kicsit mégis meglepodtem, mikor a kasszànàl tudatosult bennem, hogy 80 euronyit vàsàroltam. A java csak ezutàn jott. Bankkàrtyàval szoktam fizetni az ilyen nagyobb összegeket, most is igy terveztem (nem is volt nàlam sok készpénz), de valamiért nem akartàk elfogadni a kasszànàl. Pedig pénz volt rajta és szerdàn még ezzel fizettem egy màsik boltban. Nem volt mit tenni, otthagytam mindent, amit vettem és hazarohantam pénzért. Fél oràmba telt oda-vissza az ut. Nagyon mérges voltam és egyben értetlenul is àltam a történtek elött, mivel màr itt is sokszor fizettem ezzel a kàrtyàval... Mindenesetre a pénztàrosno nagyon kedves volt, mert a mirelit termékeket visszavitte a fagyasztoba, a tobbi hutott cuccot pedig àtcsomagolta. Mivel négy nagyméretu szatyrot teljesen megtöltöttek az àltalam vàsàrol okossàgok a buszmegàlloig majd' megszakadtam. Az eredetileg egy oràsra tervezett bevàsàrlàs igy vàlt 3 oràs szenvedéssè. Végul kettore értem haza. Màr majdcsak elàjultam az éhségtol, mert nagy ésszel éhgyomorral indultam neki a bevàsàrlàsnak (tudom, tudom alapszabàly, hogy éhesen ne vàsàrolj...).Szoval eléggé bosszus voltam. 4 korul még bementem egy kicsit netezni a suliba, utàna Lacival benéztunk a vàrosba boltokban nézelodni.Feltöltöttem a mobilomat és vettem egy farmert a H&M-ben (érdekes modon mindkét helyen tudtam kàrtyàval fizetni...). 7 körül hivott Christian, hogy este mindenki megy az egyetemi bàlba, ugyhogy nekunk is ott a helyünk. Mondtam neki, hogy szerintem ez bajos lesz, mert nincs öltönyünk, de azt mondta majd megprobàljuk eloadni, hogy erasmusosok vagyunk és légyszi engedjenek be utcai ruhàban. En elég szkeptikusan àlltam a dologhoz, nem gondoltam, hogy egy bàlba bàrki is beengedne minket farmerban meg poloban. De ugy voltam vele, ha tényleg mindenki megy, akkor nekem is ott a helyem, lesz ami lesz. Szoltam Melindàéknak is, de Laci passzolta a lehetöséget, ellenben Melinda azt mondta jön velünk. Fél 11-re mentem a spanyol albérletebe Javi, Christian, Carlos, Melinda és Rita is itt csatlakozott a csapathoz. A spanyol lànyok közül Tetének nem volt kedve jönni, Marta és Sara nem volt otthon, Sofia pedig érthetö okok miatt maradt otthon, szoval egyedül Rocio jött velünk (ennyit arrol, hogy mindenki ott lesz:). En hivogattam Sabrinàt, hogy szerinte elinduljunk-e, van-e esély arra, hogy beengednek minket (ö hostessként dolgozott a bàlon Erikàval). Azt mondta, hogy probàljuk meg, hàtha. Ugy voltunk vele, hogy max. visszajövünk az egy oràsi elsö busszal. Az utolso busz (ami éjfélkor indult a hàz elöl) màr csak rànk vàrt, alig fértunk fel rà. A bàl helyszine egy nagy hangàr volt valahol kint a vàros külterületén. Mikor megérkeztünk egy sràc azzal fogadott minket, hogy szerinte fölösleges megprobàlnunk bemenni, mert làtta, ahogy az ajtonàl elküldték a farmerban érkezöket. Kösz a jo hirt... Rocio azt mondta ismeri a föszervezöt (itt is valami hök szerüség rendezi ezt a bulit), ugyhogy megprobàl beszélni vele. Christian is vele ment és a bejàratnàl hosszas diskurzust folytattak a kidobokkal. Ismerve Christiàn habitusàt amikor iszik, leginkàbb annak làttam lehetoségét, hogy jol összepakoljàk:). Ennek ellenére sikerült elintézniük, hogy totàl ingyen bemehessen az összes erasmusos(12 euro lett volna a jegy)!!!! Micsoda fordulat:):):)!!! Ahogy bementünk rögtön éreztük, hogy ez nem egy hagyomànyos party lesz. Elsösorban az volt a legnagyobb poén, hogy rajtunk kivül mindenki öltönyben meg estélyiben volt. Utàna ahogy bementünk a nagyterembe elàllt a lélegzetünk. Egy oriàsi hangàrt képzeljetek el, középen a DJ-pulttal, lézerekkel, pirotechnikai effektekkel, és legalàbb ötezer fiatallal!!! Leirhatatlan hangulat volt!!! A sok embernek azért hàtulütöje is volt, mert a wc-n legalàbb negyed oràt kellett sorban àllnunk, ami sürgös esetben nem tul kellemes (és hàt àltalàban sürgös esetben megyek wc-re...). Képek a bàlbol:):
Olivier, Carlos és én:Szikràznak a fények:):)Javival olelkezunk:)Az arcom elég kifejezo:)Olivier és Melinda képébe zavarok be, màr nekivetkozott àllapotban:)Annàval porogtunk a zenére (az arcom miatt én kérek elnézést:)Megérkezett Erika és Sabrina is:)Talàn ez a valaha készult legszebb kép rolam, mondhatni portré:)(megjegyzés: itt lehetett venni az italjegyeket, ezek itt körülottem mind söröslàdàk, a Jupiler itt a legnépszerübb sör, mint làthatjàtok:)A vége felé...
4 körül kezdett haldokolni a bàl, a zene is behalt és a többség hazaindult. A 'szakadt' erasmusos bandàval ezutàn màr csak beszélgettünk a pub résznél (itt dolgozott egy csomo erasmusos - micsoda hiba volt öket ide tenni...:):):). Az utolso visszaindulo busszal jöttünk a el és egyenesen a Carréba vezetett utunk, a Soleilba. Egyebet nem tudok, kérem kapcsolja ki...:)

2006, November 16,, csutortok - pihi

2 korul màr felkeltem, annak ellenére, hogy fàradt voltam, nem tudtam tovàbb aludni. Ettem valamit, aztàn bementem a suliba netezni. 6-ig ott voltam, aztàn megint haza. Lacival videoztunk egyet, aztàn elugrottam a tàskàmért (amit tegnap ott hagytam) a lànyok albérletébe. Utolso buszig maradtam, aztàn jottem haza és aludtam.

Ezt majdnem elfelejtettem...

Melinda a csalàdjàval làtogatàst tett még oktober végén Waterlooban. Megnézték a csata emlékmuvét és a talapzaton meglepo feliratot talàltak... Nem kamu, a képeket Melinda készitette! NO COMMENT!
Az emlékmu...:...és a talapzata:

2006. november 15., szerda - pörkölt és party :)

Reggel negyed 10-re mentünk Internet marketingre, két kiselőadást hallgattunk meg az Elsève és a Kellogs' nemzetközi marketingjéről, bár inkább cégbemutató volt mind a kettő. Ezután elég sokáig neteztem, aztán 2 körül elmentem boltba bevásárolni az esti főzéshez, mivel a lányoknak beígért újabb pörkölt ideje elérkezett:). Sikerült olcsó és aránylag jó minőségű húst találnom, igaz egy félórámba telt, mire otthon elokészitettem a fozéshez:). 6-tól francia, most nem késtem. Óra után hazasiettem a főzéshez szükséges alapanyagokért, dobtam egy zuhanyt és már indultam is vissza a spanyol albérletbe. A buszok itt Liégeben valamiért nem szeretnek engem, mert amikor sietnék, mindig hamarabb elmennek, illetve később érkeznek. Ez természetesen most is így történt, bár annyira azért nem kellett sietnem, mivel tisztában voltam azzal, hogy nekik nem gond, ha csak 11 körül vacsoráznak, sőt! 10-kor érkeztem meg és rögtön neki is láttam a pörköltnek. Lassan főtt, mert a lányok villanytűzhelye nem túl erős, de hát ráértünk:). Közben Juan barátai, akik tegnap érkeztek Sevillából, lejöttek az emeletről, szóval voltunk elegen. Én mondjuk csak 6 személyre főztem, ezért kicsit tartottam az inváziótól, de azért örültem is, hogy legalább ők is megkóstolják és jó hírét viszik a magyar konyhának:). Persze az üvegeket is megbontottuk főzés közben, én boroskóla (alias kalimotxo:) estet tartottam, a spanyolok szokás szerint whisky- illetve rumos-kolát nyomtak. Lassan kész is lett a finomsàg, mindenki farkaséhesen esett neki (jo taktika: eloszor éheztesd ki oket, aztàn vàrd meg, hogy éhgyomorra elkezdjenek inni, ezek utàn gyakorlatilag teljesen mindegy mit tolsz eléjuk, csak jo lehet:):). Azt kell, hogy mondjam életem legjobban sikerult porkoltje volt ez (a titok: beleszleteltem egy szàlllal az otthonrol kapott jofajta szàrazkolbàszbol;). A lànyoknak màr nem volt uj a dolog, mégis nagyon dicsérték, nem gyozték keresni a jelzoket:). A sràcok is megkostoltàk, és hagy ne mondjam elakadt a szavuk (ez természetesen nem az én érdemem, hanem a fantasztikus magyar konyhàé, én csak eszkoz voltam ahhoz, hogy kozvetitsem nekik a hamisitatlan magyar izeket:). Miutàn belaktunk és fogadtam a dicséro szavakat àtadtuk magunkat az ivàs oromének:). Juan baràtjai hamar beorultek, indult a dalolàszàs, stb... Kozben megérkezett Javi, Sabrina és Pat is. Az egyik spanyol arccal jol elbeszélgettunk a vizilabdàrol (o jàtsssza is, én csak okos voltam màr megint:), természetesen agyondicsérte a magyarokat (Kàsàs a kedvence) és egyutt szidtuk a szerbeket:). Mindegyikuk mentegetodzott, hogy nem tudnak angolul, de egy két whisky-coke utàn màr gyakorlatilag mindegyikuk folyékonyan nyomta:). Még hetekkel ezelott Juanék "eltulajdonitottak" egy mobil sorcsapolot az egyik pubbol, eljott az ideje hàt hogy kiprobàljuk:). Beletoltottek 2 litert a legerossebb sorbol (Gordon-12%:) mi leultunk a foldre egymàs mogé, az egyik sràc pedig ment korbe és csak ontotte-ontotte belénk:):):). Ezt tovàbbi ivos és egyéb jàtékok kovették:). Egy korul lejott Tetéék egyik szomszédja, hogy szeretne aludni... Végul 2 utàn hagytuk el az albérletet és àttettuk székhelyunket a Soleilba, mint àltalàban. Még Sofia is velunk tartott,mert mostmàr elég ugyesen tud kozlekedni mankoval (persze mostmàr jàrogipsze van:). Reggel 7 utàn értem haza hosszas utazgatàst kovetoen...:)

2006. November 14., kedd – kosáredzés:):):)!!!

12.30-tol volt egy angolunk, ami kissé fagyos hangulatban telt, mert tegnap Melindáékkal nagyon bunkó volt a tanárnő, mikor afelől érdeklődtek, hogy most nekünk kell-e szóbeli vizsgát tennünk vagy nem (a gond az, hogy ez a vizsga gyakorlatilag az egész év végén lenne, és korábban már azt mondta nekünk, hogy ez ránk nem vonatkozik, most pedig kikelve magából egyértelműen kijelentette, hogy ránk ugyanazok a szabályok vonatkoznak és mindenképp vizsgáznunk kell - egyszóval kiismerhetetlen ez a tanár, egyszer kedves és segítőkész, màskor meg bunkó és elutasító, mikor milyen kedve van…).
Angol után neteztem egy kicsit, de sietnem kellett haza, hogy időben megkajálhassak még az esti kosarazás előtt. A fekete spanyol srác, Didier, már év eleje óta hív, hogy menjek vele kosarazni, amit én meg is ígértem neki már vagy háromszor, csak valahogy mindig közbejött valami, vagy csak elfelejtettem… Mindenesetre most már nagy volt bennem az elhatározás, már kosár-elvonási tüneteim voltak, meg àltalàban mozgáshiányom volt. Hiába, nem lehet mindig a Carréban edzeni, annak nem lenne jo vége:). 6-kor kezdődött az edzés, ami annyiból állt, hogy három pályán 6 csapat játszott egymás ellen nagyjából 20-25 perces meccseket, aztán rotációs rendszerben cserélgettük az ellenfeleket, kis pihenőkkel a meccsek között. Én két lánnyal meg négy fiúval voltam együtt, természetesen egyiküket sem ismertem korábban. Találkoztam Valdassal is, de ő egy másik csapatot erősített (úgy néz ki mint egy nagy litván medve, kicsit magasabb nálam, kilóban szerintem még a 110-et is veri, szóval ha eljutott a palánkig, akkor ott már nem volt kérdés:). A fizikai kondíciómra a tragikus a legmegfelelőbb jelző, 5 perc folyamatos játéknál egyszerre nem bírtam többet nyomni, mindig cserét kellett kérnem. A játékom minőségéről is talán csak annyit, hogy négy meccs alatt 10 pontot ha dobtam, azt is mind ziccerből. Még talán a védekezés ment úgy ahogy. Elsőre azért összességében nem volt rossz ahhoz képest, hogy nagyjából fél éve nem játszottam egy percet se, többet nem is vártam magamtól. Viszont iszonyatosan elfáradtam. De ez olyan kellemes fizikai fáradtság volt, hiányzott már ez az érzés. A negyedkilences busz az orrunk előtt ment el, úgyhogy Valdassal fél órát kellett várnunk a következőre, ezért csak kilenc után értem haza. Otthon hulla fáradtan dobtam ez zuhanyt, vacsoráztam és pihenéssel töltöttem az időt.

2006. november 13., hétfo – angol zh, suli-betegen…:(

Fél 10-tól volt angol zh (listening comprehension), ami kevésbé volt olyan nehéz, mint amilyennek vártam (eredmény még nincs). Eléggé rosszul éreztem magam, szerintem hőemelkedésem is volt az osszes megfàzàsos tunettel egyutt (most nem részletezném:), ezért szóltam a tanárnőnek, hogy valószínűleg nem tudok bemenni a fél 1-es órára. Megértő volt és azt mondta nem gond. Audit marketingre azért még be kellett mennem, mert már két hete nem voltam, szóval… Sok mindenről nem maradtunk le, mert még mindig azzal az anyaggal foglakoztak, amit 3 hete adott ki a tanárnő, nagyjából még képben is voltam és érdemben is hozzá tudtam szólni a diskurzushoz. Az angolt ígéretemhez híven kihagytam, úgy terveztem, hogy haza is megyek, de végül a gépteremben ragadtam és neteztem. Közben azért sokat javult az állapotom a reggelihez képest, ezért bementem Current Economic Issues-ra is. Mondjuk itt csak passzív szemlélőként voltam jelen, nem igazán voltam képben az anyaggal kapcsolatban.
Utána hazamenetem, mert majd’ meghaltam már az éhségtől. Ebéd után fél 6 korul indultunk el franciára, de ilyentájt mindig tömve vannak a buszok, most is csak a harmadikra fértünk fel, emiatt már többször is sikerült elkésnünk (ami persze nem olyan életbevágó probléma, mivel a tanárnő átlagban negyed órát mindig késik…, szerintem Kajdi eltévesztette az országot:). Most még a forgalom is ellenünk volt, a hídnál és a vasútállomásnál legalább 15-15 percet álltunk, totál beállt a kocsisor. Végül majd’ egy óra alatt tettük meg a normális esetben kb. 15 perces utat. Ennek köszönhetően 45 percet késtünk az óráról… Valdas és Lukas,a két litván srác velünk egy busszal jött. Kiderült, hogy sok mindenről nem késtünk le, mert a tanár is csak 10 perce érkezett meg (mondom, hogy Kajdi2!!!!:).
Ora után még beszélgettünk egy kicsit a többiekkel, de aztán siettem haza gyógyulni.

2006. november 12., vasàrnap - foci, foci, foci

Kb. 2-ig aludtam, megebédeltem, tanultam egy kicsit, aztán már indultam is a városba, mert tegnap Juannal megbeszéltem, hogy együtt nézzük majd a Sevilla meccsét (ő nagy Sevilla szurkoló, tegnap rengeteg képet mutatott a tavalyi UEFA-kupa meccsekről, amiken ott volt, meg a Super-kupa meccsről is a Barcelona ellen, mellesleg a faterja Sevilla egyik polgármesterjelöltje a tavaszi választásokon…:). Sajnos késtem egy félórát a srácok pedig már leléptek valamelyik pubba, nekem pedig elfelejtettek szólni… Na mindegy, alternatívának úgyis ott volt a Real-Osasuna meccs Christiannal 7-től. Felhívtam és mondtam neki, hogy itt várom a spanyol lányok albérletében. Addig a lányokkal beszélgettem. Christian természetesen késett, pedig neki volt fontosabb a meccs, elvégre ő a nagy Real-fun, nem én:). Szóval a meccs első negyed órájáról lecsúsztunk, a Real már egy nullra vezetett van Nistelrooy góljával. Épp anyummal beszéltem mikor a holland meglötte második gólját és a félidőig még egyet hozzátett, úgyhogy a szunetben màr 3-0 volt van Nistelrooy javára az Osasuna ellen:). A szünetben egy mellettünk ülő idősebb spanyol fickóval beszélgetünk, engem Chris tolmácsolt:). Természetesen rögtön feljött Puskás és Kubala:). Kérdeztem a férfitól, hogy ő látta-e élőben játszani Puskást és azt mondta, hogy persze, olyan volt, mint a villám:). Jó volt ezt hallani, hogy egy magyarról így áradozik egy külföldi! Kár, hogy Ő már nincs többé…
A második félidőben a holland csatár még egyet bepakolt az Osasunának, amire csak eggyel tudtak válaszolni, szóval a jelenlévők többségének legnagyobb megelégedésére sima Real győzelem született:).
A meccs után még ettem egy nagy „belga” sült krumplit (ez az igazi, Andikáék már tudják:), Christian elkísért az Operáig a buszhoz, aztán hazajöttem és fél 11 körül már itthon voltam.

2006. November 11., Szombat - csendes piheno és egy hirtelen jott buli:)

Kettokor ébredeztunk. Teljesen jol aludtam Sara àgyàban, nagyon kényelmes volt, jobb, mint az enyém:). Megreggeliztettek a lànyok. Szàmomra érdekes modon csak édest az édessel reggeliztunk, de azért jo volt (vendég voltam, ugyhogy nem elégedetlenkedtem:). Ezutàn az az igazi màsnapos punnyadàs kovetkezett. Netezni is tudtam, mert a csajoknak jon a vezetéknélkuli az egyetemtol, szoval elvoltunk. Mondtàk, hogy ugy tudjàk januàr 31-én lesz Shakira koncert Antwerpenben. Ràkerestem a jegyàrakra és kiderult, hogy a legolcsobb 100 euro... De legnagyobb oromomre lattam, hogy Budapesten is lesz Shakira a Papp Làszlo Sportarénàban màrcius 5-én, épp a szulinapomon:):):)!!! Vilàgért se hagynàm ki, ràadàsul màr 10000-ért van rà jegy! Ezutàn a YouTube-on ràkerestem néhàny Shakira koncertfelvételre, csak hogy tudjam mire szàmithatok:). Oda meg vissza voltak a lànyok is, nem semmi amit ez a no muvel a szinpadon:). Nagyjàbol 5-ig fél 6-ig voltam nàluk, aztàn hazamentem mert màr nagyon éhes voltam, ebédet pedig màr nem volt pofàm elfogadni toluk (annak ellenére, hogy hosként unnepeltek a tegnap este utàn, persze teljesen érdemtelenul...:):):). Otthon elhatàroztam, hogy ma este nem megyek sehova, Lacival meg is néztunk egy filmet és màr indultam volna zuhanyozni, amikor hivott Rodrigo (o egy spanyol sràc, egyutt vagyunk franciàn és a lelkes olvasoim még emlékezhetnek rà az elso kozos focizàsunkrol:). Mondta, hogy Juannal bulizni terveznek ma este... Nem igértem neki semmit se, de nagyjàbol 5 perc mulva màr biztosan tudtam, hogy megyek:). Gyors zuhany és iràny a vàros. Ejfèlre értem Juanhoz (vicces, mert ugyanabban a hàzban lakik, ahol a lànyok, csak egy emelettel feljebb Rocioval). Ok màr Rodrigoval whisky-colàztak. Nekem nem volt ihatnékom, csak 3 sorom volt, azt kortyolgattam.
Késobb lementunk a lànyokhoz, veluk folytattuk a porgést, vagyis csak folytattuk volna, mert ok nagyon kivoltak, nem volt bulizhatnékjuk (biztos az egér miatt:). Végul Sara azért csatlakozott hozzànk, ugyhogy igy 4-en vàgtunk neki a Carrénak. Eloszor a pakival szemben lévo bàrba mentunk be tàncolni. Ez a hely arrol nevezetes, hogy Sofia itt torte el a bokàjàt. Rajtunk kivul szinte alig voltak pàran, szombat este... Egy darabig maradtunk, aztàn iràny a Soleil. Itt legalàbb telthàz volt most is, szoval a hagulatra nam volt panaszunk. A pultnàl kis tàlkàkban osztogattàk a foldimogyorot és a cukorkàkat, azzal dobàlodztunk:). Asztalon tàncolàs is volt, ahogy azt kell:). Kozben érkezett egy ujabb spanyol làny-kolonia, szàmomra teljesen ismeretlenek, de természtesen a spanyolok ismerték egymàst. Volt veluk egy lengyel làny is, vele rogton orok baràtsàghot fogadtunk:). Saràék kozben leléptek, mert igen elfàradtak, én is hulla voltam màr, de még maradtam az elso buszig, addig az uj ismeroseimmel beszélgettem:).

2006. November 10., péntek - Az egérsztori:):):)

Délelott volt egy service marketingunk amirol a tanàr "csak" fél oràt késett (Kajdi2:). Beultunk egy terembe, aztàn 10 perc utàn jott egy màsik tanàr, hogy kell neki a terem, szoval iràny egy màsik... A hàzim még nem volt kész (1 oldalas beadandot kellene irni-még mindig:), de ez a tanàrno eléggé bir engem, szoval ezzel nem volt gond:). Iratott velunk egy rovid kis tesztet, amihez mindent lehetett hasznàlni, szoval vicc.... Ora utan nyomtam egy kis netet, aztàn hazamentem enni valamit. Nem voltam otthon sokat, mert 7 korul elmentem a spanyol lànyokhoz, megtudakolni, hogy telt a szunetuk. Ok is voltak mindenfelé, meg szinte mindenkinek volt itt baràtja, vagy a csalàdjàbol valaki. Jol elszaladt az ido, pedig ugy terveztem, hogy az esti aktivkodàs elott még hazanézek, de erre màr nem volt lehetoségem. Maradtam és a lànyok adtak nekem vacsoràt:). A Rocio-féle paradicsomszosz tésztàval kifejezetten finom volt, bàr a Carrefour-féle lasagne se volt rossz:). Ezutàn leugrottam a pakihoz egy uveg borért a "ne csak egyunk, igyunk is!" igazszolàs szellemében:). Kozben Christian is megérkezett és egyutt iszogattunk meg beszélgettunk errol-arrol. Sajnos amikor a spanyolok erofolénybe kerulnek hajlamosak csak spanyolul beszélni, ugyhogy néha kicsit kényelmetlenul érzem magam. De ha nagyon figyelek néha annyit azért értek, hogy mi lehet a beszélgetés fo témàja (hello, coca-cola és egyéb nemzetkozi kifejezések, meg ha nevetnek én is nevetek:). Ejfél korul indultunk el a Carréba népes kis csoportunkkal: Marta és az unokatestvére, Sara, Tete, Rocio, Sofia (o taxival jott a Carréig:), Chris és én.Bent talàlkoztunk Javival és baràtaival a paki elott, talàn mondanom se kell, hogy kész voltak, mint a matekhàzi:). Szokàsosan a paki elott mulattuk az idot egy darabig, de azért màr hideg van ahhoz, hogy egész estét az utcàn toltsuk (koràbban volt rà pèlda nem egyszer, bàr én a tàncolos bulikat preferàlom). Most is a Soleilben kotottunk ki, sok sok tànc kovetkezett. Itt màr csatlakoztak a tobbiek is: Anna, Josephine, Sabrina, Erika, Paola, Carlos, Iago, Miguel és a tobbi spanyol és olasz sràc.
Marta és az unokatestvére hamarabb hazmentek, mert holnap menniuk kellett Brusszelbe a nagykovetségre, mivel Marta unokatesoja elvesztette minden iratàt... 4 korul hivtàk Tetét, hogy egeret lattak az albérletben. Erre a lànyokon kitort a pànik...:)Hiàba mondtam nekik, hogy ne féljenek, csak egy apro kis àllatrol van szo, teljesen beporogtek és végul veluk kellett mennem, hogy lenyugodjanak. Régen otthon alkalmaztunk egy egyszeru egércsapda-àllitàsi modszert: egy darab dioval kell kitàmasztani egy nehezebb edényt, ami ràesik az egérre ha az elkezdi enni a csalétket és az megmozdul. Otthon mukodott, gondoltam itt is megprobàlom:). A gond csak annyi volt, hogy ittas àllapotban nem olyan egyszeru felàllitani ezt a csapdàt:). A lànyok kint vàrtak az ajto elott legalàbb 10 percet mire sikerult osszeszenvednem a csapdàt. Egy kis edényt kitàmasztottam egy 5 centessel, ami alà raktam egy kis darab hust. Gondoltam mukodni fog, de ha nem akkor is legalàbb nyugodtabbak lesznek. Dolgom végeztével (és miutàn fogadtam a koszono szavakat:) visszamenetem a Carréba-tul koràn volt még nekem:). Christian elvesztette a sàljàt valahol, azt kerestuk fel-alà, de még a Soleil utcàjàt se talàltuk... Annyira egyforma itt minden utca, nehéz megkulonboztetni éjszaka, esoben, sotétben,...:) Az eso csak szakadt megàllàs nélkul, mi meg az utcàkat jàrtuk... 6 korul hivott Tete, hogy hallottak valamit, valoszinuleg mukodott a csapda. 10 perc alatt ott voltam, Christ magàra hagytam a keresésben, sok esélyunk amugy se volt, hogy megtalàljuk a sàljàt. Nagyon vicces volt, mert amikor megérkeztem mind ott ultek a folyoson a lépcsokon, engem pedig megmentojuuként udvozoltek:):):). En bezuhantam a lakàsba és szomoruan kellett megàllapitanom, hogy nincs a csapda alatt semmi... Probàltam ujra felàllitani a csapdàt, de ez még bonyolultabbnak bizonyult, mint koràbban:). Jokat nevettek rajtam, ahogy szenvedtem vele. Szoval nem nyugodtak meg a lànyok és kértek, hogy maradjak, aludjak itt. At voltam àzva, esett az eso, késo volt és meglehetosen fàradt is voltam, ugyhogy készséggel elfogattam az invitàlàst:). Sara Tetevel aludt egy àgyban én pedig Sara àgyàban egyedul!

2006. November 9. csütörtök - ez egy vicc? -nem, ez komoly!!!:)

Ezt a napot a pihenésnek szenteltem, semmi komolyabb aktivitást nem mutattam, este is az otthonmaradás mellett döntöttem

2006. November 8. szerda - Majd' két hét után találkozás a többiekkel:)

A mai egyetlen órám végül elmaradt, ezért gyakorlatilag az egész napomat netezéssel (blogfrissítéssel:) töltöttem. Francia előtt azért még hazamentem enni valamit, utána irány a kurzus. Már két hete nem volt szerencsém látogatni ezt az órát, ezért elég sok újdonság volt, nem nagyon voltam - voltunk képben. Lukassal (litvan arc, nagyon jo fej) végigrohogtuk az oràt, hogy milyen s..ghulyék vagyunk mindannyian tobb mint egy honap franciàzàs utàn:). Óra után jó volt találkozni a többiekkel, mindenkinek volt mesélnivalója, hogy hogyan telt a szünet:). Annáékkal megbeszéltük, hogy náluk fogjuk kezdeni az estét fél 11 körül. Ennek örömére hazasiettem, vacsoráztam, zuhanyoztam, és nagyjából már indulhattam is vissza. Vittem magammal kb. 3 deci Tatám-féle pálinkát is, mert annyira ízlett múltkor, hogy nem tudtam ellenállni neki:). A szokásos kis 15-20 fős társaság gyűlt össze megint:). Pattől megtudtam, hogy tegnap a buszvezetők egy apró kis incidens miatt sztrájkoltak (hajnalban egy részeg autóvezetővel összeszólalkozott egy buszvezető, aki ezen besértődött és nem volt hajlandó tovàbb dolgozni, majd amikor a főnök felszólította, hogy folytassa a munkát a többiek is csatlakoztak hozzá…azért ez már túlzás, amit itt művelnek a szakszervezetek…). Meglepo modon Carlosnak most kifejezetten csuszott a pàlesz, és a kanadai sràcok is éreztek annyi spirituszt magukban, hogy megkostoljàk, bàr nem voltak oda érte:).Fél 1-1 körül indultunk a Carréba, utközben csatlakoztak hozzánk Javi Spanyolországból idelátogató barátai is. Mondanom se kell, hogy erősen ittas állapotban voltak, de nagyon jófej volt mindegyikük. Bemutattam nekik is spanyoltudásomat, jót röhögtek és rögtön befogadtak, mint tiszteletbeli spanyolt:). A Carréig tartó út ezután énekléssel és ökörködéssel telt:). Aztán bent a paki előtt ugyanezt folytattuk:). Nem nagyon szerették ők se a pálinkát, bár becsületükre szóljon, hogy legalább megkóstolták:). A Smile-ban erasmus party volt, ugyhogy odagyűltünk mind elé. Javi barátai nagyon durvultak és én velük tartottam:). Kemény este volt… Reggel az első busszal tévedtem haza.

2006. november 2.-7. - Távirati stílusban, mert különben sose érem utol magam:)

nov. 2., csütörtök

Elmentem délután mosni egyet, mert gyakorlatilag már semmi tiszta ruhaneműm nem volt… Két gépet totálisan telepakoltam, majd rájöttem, hogy nincs is nálam elég pénz a mosáshoz. Otthagytam a ruhákat és gyorsan hazarohantam:). Majd megszakadtam, ahogy hazafelé cipeltem a félig nedves ruhákat (plusz 10 euróm is ugrott…).
Már egy hete megígértem a spanyol lányoknak, hogy főzök majd nekik pörköltet, úgyhogy ma este be is tartottam az ígéretemet:). Már épp hozzákezdtünk a vacsorázáshoz, amikor beállított Sara az egész családjával. Vicces volt nagyon. Az anyukájával meg a mamájával rögtön puszi puszi, csak lestem, hogy mi van…:). Ahogy jöttek le is léptek gyorsan, épp csak felugrottak elköszönni, mert mentek haza. Ezután jöhetett a pöri!!! Legnagyobb örömömre a lányok oda-vissza voltak a főztömért, tanítani lehetne, hogyan tunkolták a szaftot, öröm volt nézni:). Meg is ígértették velem, hogy újra főznöm kell majd:). Vacsora után némi kalimotxo, majd irány a Carré Tetével, Saraval, Martaval és Marta barátnőjével, Sofia értelemszerűen otthon maradt a fekvőgipszével:). Paki, Soleil, paki, utca, és végül Soleil az első buszig.:)

Nov. 3., péntek

Délutánig aludtam és utána se csináltam semmi értelmeset. Tanulnom kellett volna, mert hétfőn két zh-m is lesz, de…

Nov. 4., szombat

Délután elmentem szétnézni a boltokban, venni szerettem volna egy farmert, de sajnos az amelyiket kinéztem magamnak nem volt a méretemben. A lányokhoz felugrottam a táskámért, amit szándékosan otthagytam csütörtökön, nehogy a Carré martalékàvà vàljon:). Beszélgettünk egy kicsit, de nem maradtam sokáig, nehogy megint buliba csábítsanak, ahelyett, hogy otthon tanulnék… Szóval hazamentem és próbáltam tanulni, nem sok sikerrel, mivel Laci a barátnőjével elutazott, a kulcsot pedig rámhagyta, úgyhogy dvd-zéssel mulattam a nap további részét (Ildi,Feri!!!: a Barbárok a kapuknál című francia filmet ajánlom figyelmetekbe, nagyon jó kis mozi:)

Nov. 5., vasárnap

Tanulj tinó, ökör lesz belőled!!!!:)

Szóval a zh-k erősen a nyakamon voltak már, de valahogy nem tudtam elmélyedni a tananyagban:). Ráadásul Laci ismét rámhagyta a kulcsot…
Délután csak nekiültem, ittam egy kávét még 8 körül, szóval teljesen vizsgaidőszak hangulatom volt. Hajnali 2-ig fogott az agyam, utána már aludnom kellett egy kicsit.

Nov. 6., hétfő – elmaradt zh-k:)

Angolra végül nem mentem be megírni a dolgozatot, úgy éreztem nem nagyon lenne esélyem, meg Melinda amúgy is csak holnap írja meg, majd én is vele tartok (Laci is hasonló elhatározásra jutott). Current economic issuesra (Cei) bementem, de ott meg a tanár felejtette el engem, szóval nem hozott feladatlapot… A többiek már múlthéten megírták, de én akkor ugyebár Brüsszelben voltam, és megkértem a tanárt, hogy hagy írjam meg egy héttel később. Szóval így lett a hétfői két zh-ból nulla és a keddi nulla zh-ból kettő… Az esti francia kurzus ugrott…

Nov. 7. kedd – elmaradt zh-k bepótlása

Korán keltem, hogy még az angolt átfussam, a másik tantárgy még nagyjából a fejemben volt. Már dél előtt kimentem a buszmegállóba, hogy tutira beérjek időben. A busz csak nem akart jönni 20 perc várakozás után sem, ezért fogtam magam, és rohamléptekkel nekivágtam a negyedórányi sétának. 10 perc alatt meg is volt, a suliban tudtam meg, hogy sztrájkolnak a buszvezetők - örültem nekik, bár ekkor még nem tudtam az indokot... Fél egytől írtuk az angolt, szerencsére könnyebb volt, mint amire számítottam, elég jól sikerült, bár az eredmény: 21.5/30 (ennyi tanulàssal azért nem olyan rossz ez:). Rögtön utána fél 2-től jöhetett a Cei, amit egyedül írtam a nemzetközi kapcsolatok irodában a tanár felügyeletével. Teljesen más feladatsort kaptam, szerintem nehezebb is volt egy kicsit. Amit tudtam mindent leírtam, bár nagyon bonyolultan tette fel a kérdéseket, szóval néha nem volt egyszerű kihámozni, hogy mit is akar… Mindezek ellenére a 25-ből 20 pontom lett, ami - ismerve a többiek eredményeit -kifejezetten jónak mondható (ezek a tények…:).

2006. November 1., szerda – EU parlament - Andikáék hazamentek:(

Délelőtt 10-ig kellett kijelentkeznünk a szállásról, utána elindultunk, hogy búcsúzásképpen megcsodáljuk a királyi palotát és az Európai Parlamentet. Az idő nagyon változatos volt, hol hétágra sütött a nap, hol pedig beborult és időnként a szél is életre kapott. A belga parlamenttel kezdtük, nem egy nagy durranás, kb. olyan mintha egy szimpla múzeum lenne (talán fölösleges is megjegyeznem, hogy a magyar parlamentnek a közelébe se ér…:). A belga parlament (és én:)Ezután átvágtunk a főparkon a királyi palotához. Nagyon szép ez a park, és ráadásul itt még patkányok se voltak…A palota nekem csalódás volt, többre számítottam (igaz bemenni nem tudtunk, de kívülről se volt az a hú de). Azért egynek jó volt, de én már az EU negyedre voltam ráizgulva, csak jó látni, hogy hol hozzák a „fontos” döntéseket.
A park és a kiràlyi palota:Hulyéskedtunk egy sort:)Engedjenek be!!!:)Kb. negyed óra séta után már ott is voltunk. Egy óriási üvegház az egész:). De tényleg óriási, és ha belegondolok, hogy hány ezer irodista dolgozik itt, micsoda bürokrácia, hihetetlen… Azért egyszer szívesen dolgoznék itt pár évet:). A leendő munkahelyemet már meg is találtam:). Az EU Parlamentnél:)A szàmunkra elérhetetlen euro...Andika probàlkozott...:)Nekem kicsit konnyebb dolgom volt:)Mi vagyunk a legnagyobbak:)!!!Leendo munkahelyem(csak szerényen:)...
Azért van mire buszkének lennunk:)!
Időközben elég rosszra fordult az idő, nagyon hideg szél támadt, úgyhogy nem időztünk itt sokat, visszaindultunk a hotelba, mert a csomagjainkat otthagytuk megőrzésre. Útközben nekiláttunk a szendvicseinknek, amiket Andi előrelátóan készített még reggel. Valamilyen oknál fogva totál tele volt homokkal az összes kenyér, csakúgy ropogott a fogunk alatt a váratlan meglepetés… Utunk a nagykövetségek előtt vezetett, ott volt mind egy kupacban: orosz, német, spanyol, amerikai (a magyart sajnos nem láttuk). Az amerikai nagykövetség előtt páncélozott harckocsi állt két katonával, plusz tankcsapda minkét irányból az utcán (Mennyország tourist:). Félelmetes, hogy így be vannak tojva még mindig… Gondoltam készítek egy képet a páncélozott kocsiról, meg a kordonról, de ahogy a kamerámért nyúltam az addig békésen szunyókáló katona fél másodperc alatt kiugrott a kocsiból és erélyesen felszólított, hogy „no photo”. Kicsi beparáztam, olyan hirtelen pattant ki a csóka. Természetesen pár „sorry” kíséretében gyorsan elraktam a gépet, nem lett volna poén, ha kikapja a kezemből, és ripityára töri. Gondoltam hozzávágok egy nagykövet, de inkább meggondoltam magam…:) Fél egy körül értünk vissza a hotelba, neten néztem egy vonatot magamnak Liégebe, majd nehezen de búcsút mondtunk egymásnak a lányokkal. Nagyon örültem, hogy itt voltak nálam és annak is örültem, hogy jól érezték magukat, igazán élveztem ezt a pár napot a lányokkal (Andika ne f…ozz!!!:). A két órási vonattal mentem vissza Liégebe. Még elugrottam netezni a liégei vasútállomás közelébe, aztán hazamentem és otthon döglöttem. Rossz volt egyedül, azok után, hogy az utóbbi napokban végig Andiékkel voltam, magányosnak éreztem magam. Tudtam, hogy ma este party sem lesz, mert senki nem ér rá. Javinak itt volt a barátnője, Carlos Párizsba ment a kanadai srácokkal, Christian pedig hazament egy hétre spanyolba. Anna ugyan invitált hozzájuk, de nem volt kedvem a többiek nélkül, tudtam, hogy úgyse lesz nagy pörgés. Szóval otthon, magányosan, és némileg elszontyolodva töltöttem ezt az estét…

2006. oktober 31. kedd, Antwerpen-egyedul:(

Andiék shoppingolàst terveztek egész napra, én pedig ugy voltam vele, csinàljàk, de én nem akarok részt venni benn, nem nekem valo az ilyen (fogalmazhatnék igy is: nem embernek valo...:) Helyette Waterlooba akartam menni (fél ora vonattal). Koràn keltunk, gyors reggeli, aztàn el is koszontem a csajoktol és siettem a vasutàllomàsra. Sajnos nem volt az a vonat, amit tegnap kinéztem magamnak, ezért gyorsan megvàltoztattam a tervem és fogtam egy vonatot Antwerpenbe. Ez is nagyon kozel van, kb. 40 perc volt az ut. Amikor megérkeztem gozom se volt, hogy mit csinàljak,néztem vonatot visszafelé, meg lecsekkoltam a térképet az àllomàs elott, aztàn nekivàgtam a vàrosnak. Jo féloraba telt, mire megtalaltam a foteret. Az idojaras nem igazan kedvezett a kirandulasnak, szitalt az eso, fujt a szél és hideg is volt, meg mondjuk egyedul is voltam, szoval annyira nem volt jo... De legalabb mostmar elmondhatom, hogy itt is voltam.:) Tulzas lenne azt allitani, hogy mindent lattam, mert a fotéren és a Katedralison kivul nem igazan volt idom szétnézni, mert 2-re beszéltuk meg a lanyokkal a talakat a hotelben, szoval sietnem kellett vissza a deles vonattal. A vasutnal még beugrottam a McDonald's-ba és mikozben majszolgattam a sajtburgereimet figyeltem az étterembe betéro gyerekek arcat. Hihetetlen volt, hogy mar messzirol, ahogy meglattak a Mekit, fulig ért a szajuk. Es még mondja valaki, hogy nincs kimosva az agyunk. Félelmetes.
Képek Antwerpenbol:
Pont 2-re értem vissza a szallasra, a lanyoknak persze se hire se hamva...Megkajaltam és mar kezdtem bealudni, amikor 4 korul végul fuligéro mosollyal és sok-sok szatyorral beestek a szobaba:). Hihetetlen, hogy egy kis vasarolgatas mekkora oromet képes okozni a noi nem tagjainak:)! Délutanra az EU Parlamentet, meg a kiralyi palotat terveztuk megnézni, de inkabb bepunnyadtunk és attoltuk a programot holnap délelottre.
Ugy voltunk vele, hogy a lanyok maradék pénzét az ételek utcajan fogjuk elkolteni:). 7 korul el is indultunk vacsorazni. Utkozben lattuk, hogy a Magyar Intézetben égnek a lampak és vannak is bent paran. Gondoltuk benézunk, csak jo lenne magyarokkal talalkozni:). 56-os kiallitas volt bent, azt nézegették néhanyan, a szerevezo pedig invitalt minket is hogy maradjunk, mert lesz két eloadas. Elég kevesen voltak, meg igazabol kedvunk se volt most komolykodni (mas esetben szivesen maradtam volna...), ugyhogy el is koszontunk és tovabbindultunk.
Oriasi volt az érdeklodés... A Rue de Boucherie-n nem sokat tokoltunk, szinte az elso étterembe beultunk. Amugy az ètelek utcaja arrol nevezetes, hogy (meglepo modon:) csak éttermek sorjaznak itt végig, az utcan is asztalok vannak és futve van az egész utca is! Az éttermek elott az ajtonallok csak ugy vadasszak a vendégeket, ovatosnak kell lenned, kulonben hirtelen bent talalod magad egy étteremben, ahova eredetileg be sem akartal menni:). Szoval beultunk ebbe az étterembe, az egész szemèlyzet arab volt (vagy torok vagy valami hasonlo...) és megkaptuk az étlapot. Roviden, tomoren: sokk! 20 euronal indultak az ételek, ugyhogy komolyan megfordult a fejunkben, hogy lelépunk. Iszonyat nagy égés lett volna ezek utan, de nem volt ennyi pénzunk... Végul kiderult, hogy van 12 euroért menu, szoval maradtunk:). En raksalatat ès steaket kértem sultkruplival. Andikaék kagylot ettek szintén sultkrumplival. Mindkét étel egyébként belga specialitas. A raksalata nagyon finom volt és szerencsére a steakem is jol at volt sutve, bar a sutés kozben jelentosen ossze is ment, nem laktam vele jol... Hal' istennek a csajok nem tudtak megenni a kagylot, ugyhogy abbol is jocskan jutott nekem is:). A ketto egyutt mar elégnek bizonyult. Nem rossz ez a kagylo, de azért rendszeresen nem tudnam ezt enni. Egynek azért jo volt!:) Amig bent ultunk az eso rendesen rakezdett odakint, ezért visszauton mar be kellett izzitanunk az esernyot. A Galerianal néhany vicces gyerek beoltozve rémitgette a nagyérdemut(Halloween...), a csajok is teljesen betojtak én meg jot rohogtem:). Ime a vicces fiuk (azért elég komoly maszkok voltak, eloszor-bevallom-én is beijedtem:):
Kilenc korul értunk haza. Melinda baratnoi, akik szintén ott laktak velunk az ifjusagi szallon, menni akartak bulizni. Részemrol kizart volt barmiféle éjszakai duhajkodas, nagyon nem voltam toppon. A csajok nem tudtak donteni, de végul a buli mellett tették le a voksot. Ok elkezdtek készulodni a partyhoz, zuhany és egyebek én pedig az ausztral lannyal beszélgettem mindenfélérol,végul ott lyukadtunk ki, hogy mindkettonknek nagyon hianyzik a csaladja...Elmentem zuhanyozni és amikor visszaértem a szobaba meglepodve lattam, hogy Andikaék mar az agyaikban fekszenek. Meggondoltak magukat. Nok...:) Ejfélre mar mind huztuk a lobort.

2006. oktober 30. hétfo - Ostende és Brugge Andiékkal:)

Reggel a 10-es vonattal indultunk volna, de tobb mint félorat késett, ugyhogy csak délre értunk Ostendébe. Hihetetlen szerencsénk volt, mivel a nap hét agra sutott és felhoknek még csak nyoma sem volt az égen, a homérséklet 20-22 fok korul lehetett (a szélvédett napos helyeken szerintem még 25 fok is volt). Néha mar a pulovert is soknak éreztem:). Egyedul a szél zavart be egy kicsit a tengerparton, dehat tenger nincs szél nélkul, valamit valamiért:)! De sok a duma, jojjenek a képek!!! Voilà:
A vonaton Andikàval (nem volt ulohely, ugyhogy a wc elott ujsagpapiron ultunk, volt màr rosszabb is:)Az elso làtvàny, ami elénktàrult OstendébolA "bizonyiték":)A yachtjaim:)Ez a kedvenc hajom, jovore ezzel trvezem korbeutazni a Foldet:)A tenger:):):):):Az ostendei katedràlis

Csak 3 orat toltottunk Ostendében, mivel még Brugge is rànk vàrt, mennunk kellett. De ez a hàrom ora épp elég vol, mert a vàrosban nem nagyon voltak làtvànyossàgok, és minket amugy is csak a tenger érdekelt (persze az egész életemet le tudnàm itt élni, de most be kellett érni ennyivel is). Roviden, tomoren: fantasztikus, csodàlatos és hihetetlen szép volt!!! A friss tengeri levego és a tenger morajlàsa felulmulhatatlan, osszehasonlithatatlan élmény:)!
A 3 oràsi vonattal mentunk àt Bruggebe, ami 15 percre van innen vonattal. Jojjenek az ujabb képek:)!

Hihetetlen szép kis vàros Brugge! Olyan mintha Legoland lenne felnagyitva! Mecsoda kulonbség Liégehez képest! Nem azt mondom, Liégenek is vannak szép részei, a folyopart végig gyonyoru, de azért a kettot nem lehet egy lapon emliteni(én most mégis megtettem:). Olyan ez, mint amikor Szolnokot kellene Szegedhez vagy Pécshez hasonlitani... Azt hiszem ezzel érzékeltettem a kulonbséget:). De ez àltalànossàgban is elmondhato Vallonia és Flandria viszonylatàban. Flandria gazdagabb, szebb, tisztàbb, és az emberek nagy része beszél angolul, szoval minden tekintetben felulmulja Belgium màsik felét. Vallonia nagyjabol ennek az ellentettje. Hihetetlen, hogy ilyen kulonbségek vannak egy orszàgon belul!
Erosen elfaradtunk az egész napi sétàlàsban, bàr engem hajtott az élmény, Melinda meg is jegyezte, hogy a duracell elemet biztos nem a kameràba tettem...:).
Kilenc korul értunk vissza a szàllàsra, vacsoràztunk, aztàn lefekvéshez készulodtunk. Ekkor érkezett egy uj lakotàrs, egy ausztràl làny (tudjatok Ausztria, kenguruk foldje:). Nagyon kedves volt, mondta, hogy vilàgkoruli uton van, erre sporolt 2 évig (gondoltam magamban, ha 2 èvig sporolok, az talàn elég egy gyenge 2 hétre a horvàt tengerparton, vagy a Balatonon:). Mondta, hogy volt Pesten a Szigeten, tetszett neki. Nagyjàbol ennyiben merultek ki ismeretei Magyarorszàggal kapcsolatban. Aranyos làny volt, de nem beszélgettunk sokat, mert o is és mi is nagyon fàradtak voltunk. Ejfélkor mar nagyban aludtunk.