2006. oktober 5., csutortok- egy hosszu nap hosszu beszamoloja:)

Csutortokonként szerencsére csak 14.45-tol van oram (hat igen, elorelato voltam:), ugyhogy most tudtam aludni kemény hat orat. Bar miota a tévében hallottam egy szakember szajabol, hogy az elmaradt alvasmennyiséget rovid tavon be lehet potolni, azota nem nagyon zavarnak az ilyen rovid ejszakak, hétvégenként mindig utolérem magam-ezt a gyakorlatot foleg a vizsgaidoszakban fejlesztettem tokéjre:).
Egykor keltem, dobtam egy zuhanyt, aztan lementem a konyhaba reggelizni. Total kihalt volt a haz, sehol senki. Melinda és Laci németen voltak, a tobbieket meg nem lattam , nem hallottam. Szoval nyugisan sutottem egy fullos kis tukortojast (bacon szalonnaval (Ildi és Ricsi csak a ti kedvetekért:), paradicsommal és sok-sok sajttal:), utana irany a suli.
Idoben oda is értem, és ekkor kiderult, hogy elmarad az ora. Kiralysag!!! Ez az egy oram lett volna ma:). Irany netezni, ha mar igy raérek. Befejeztem a brusszeli beszamolomat, csak nektek, oruljon a fejetek a sok szep képnek (éloben sokkal szebb volt, bebe:). Utana olvastam az otthoni hireket is és cseteltem par otthoni arccal. Mindig orulok, ha az otthoniakkal tudok par szot valtani, mégiscsak hianyoztok (mégha ez nem is latszik:). Otkor mar elzavartak a takaritonok. Mivel gyakorlatilag minden nap ok kuldenek haza, mar elég jol ismerjuk egymast. Tudjak, hogy én nem vagom a franciat, én pedig, hogy ok az angolt. Ennek oromére segitségul hivtak az egyik iq-betyar karbantartot (szerintem ez a szo csak nalunk létezik-annyira magyar: karbantarto...). A ficko a kezevel otot mutatott és mellé annyit mondott, hogy: cinq minute caput! Jovan vazze, nyugodjale-gondoltam és kozben bologattam...
Még délutan jott az sms Olatol, hogy este nyolcra szeretettel varnak minket egy lengyel vacsorara (elozmény: akarhanyszor osszefutottunk mindig megjegyeztem, hogy lengyel kosztot akarok:). Otthon direkt nem is ettem, hogy férjen belém rendesen (hehe). Azert hogy ne menjunk ures kézzel, vittunk egy kis hazi szilva palinkat kostoloba, csak hogy szokjak a magyar izeket:) (ezuton szeretném koszonetemet és halamat kifejezni Melinda mamajanak, ugyanis o készitette és kuldte ezt a kituno 53 fokos! kincset:). Fél orat késtunk, és mar mindenki (a lengyelek és a spanyol sracok) csak rank vart, a vacsora mar talalva volt. A palinka eves elott az igazi, ugyhogy gyorsan vegigkostoltattam a tarsasagot. Javi kohogott, Christian pruszkolt meg krakogott, Carlos mar meg se merte kostolni... Nagyot néztek, amikor egy kortyra letoltam egy felest és utana gond nélkul folytattam a mondandomat (papirkutyak-hehe). Ellenben a lengyeleknek izlett. Hiaba no, kozep-europa (direkt nem irtam keletet!!!). Lengyel-magyar két jo barat egyutt issza sorét borat és mostmar palinkajat:)! A lengyel verziot is ismerem mar: Polak, Wegier dwa bratanki i do szabli i do szklanki! A palesz utan elfoglaltam a helyemet az asztalfonél (csak nekem tartottak fenn ezt a helyet:) és kezdodhetett a vacsora. Valami spenotos téma volt kb. 20 kilo fokhagymaval, sajttal meg tésztaval. Nem volt rossz, de semmi extra. A csalodottsagomat csak fokozta, mikor kiderult, hogy ez nem is lengyel kaja:(.
vacsora utan beszelgettunk, ejtoztunk. Christian nagyon invitalt a buliba, de én mondtam neki, hogy ne szamoljon velem, mert kedd-szerda buliztam és az utobbi két napon osszesen 10 orat aludtam, a fokhagymarol mar nem is beszelve... A tobbiek is menni akartak a Carréba, ugyhogy annyit igerhettem, hogy utolso buszig én is maradok. Carlos még hazaugrott atoltozni, mert esett az eso, mi pedig Chrissel a sarkon vartuk. Kozben a tobbieket elvesztettuk, nem vartak rank, Chrisnek pedig befutott egy telefon a spanyol csajoktol, hogy naluk megy a porgés és szeretettel varnak minket is... Jo kis hazibuli spanyol modra. Nem kellene kihagyni:). Utolso busz ugrott, irany a party, ut kozben ujitottunk par sort egy pakinal! Mire megérkeztunk a lanyok mar megadtak az alaphangulatot:). Rogton a lovak kozé csaptunk, ivos jatékokkal kezdtunk. Az ital hamar elfogyott, ugyhogy Carlossal leugrottunk a kozeli pakihoz borért, colaért meg sangriaért. A lanyoknak volt valami rettenet kommersz whisky-juk is, de ezt inkabb hanyagoltam, mert nincsenek tul jo emlékeim a kommersz piakkal kapcsolatban... Amig volt mit inni maradtunk, aztan kb. 3 korul egyutt elindultunk a Carréba. A lépcsohazban volt egy bevasarlokocsi, azt magunkhoz vettuk és azzal crossoztunk az utcan Carlossal:). Az eso esett rendesen, de nem izgatott nagyon minket, jol elvoltunk:). Megint a Soleiban kotottunk ki. Tanci-tanci-tancika egész este, hiaba a spanyolok nagyon értik a modjat a bulizasnak! Fél 7-ig nyomtuk a porgést, utana még az utcan dumaltunk, meg kajaltunk. Volt ott még néhany uj spanyol arc is, veluk beszélgettem. Az egyik mondta, hogy két hétig volt egy magyar baratnoje, ugyhogy o tud par magyar szot. A szokasos jonapot és szeretleken tul meglepo modon a koldok és az arpa (mint szembetegseg) szavakat ismerte...Erdekes kapcsolat lehetett:). Nagy nehezen elindultunk Christianhoz, szokas szerint ott aludtam. Iszonyatosan faradt voltam, de nagyon lassan haladtunk, mert ut kozben mindenfélérol beszélgettunk és valahogy nem ment neki a jaras es a beszed egyszerre. Mondjuk a felét kb. nem is értettem annak amit mondott, mert a spanyolok angol kiejtése elég egyedi, részegen pedig egyenesen érthetetlenul artikulal Christian. A lényeget azert értettem és igyekeztem épito jellegu valaszokat adni (mar amennyire ez lehetseges volt reggel fél nyolckor hullafaradtan eros alkoholos befolyasoltsag alatt...). Amikor megérkeztunk hozza még folytattuk a diskuralast, de én mar a végét jartam... Végul nyolc korul kerultem az agyba.