Az elso nap-2006. szeptember 4.

Reggel 8ra beszeltuk meg a talalkat Melindaval, mivel 10re voltunk hivatalosak a foiskola (HEMES-Liege) nemzetkozi kapcsolatok irodajara. Alaposan bereggeliztem a tomegszallas ebedlojeben:), majd ismet cipekedhettunk. Nagynehezen megtalatuk a megfelelo buszt, a sofor segitett nekunk, hogy hol kell leszalni (igaz nem vagta az angolt, ugyhogy eleg vicces volt miutan leszalltunk es kezzel labbal mutogatott nekunk, hogy merre tovabb:).
Siman megtalatuk a cimet, ahol mar vart minket Eddie es Julie (ok az erasmus koordinatoraink), illetve 3 erasmusos: Christian (spanyol), Erica es Giuseppe (olaszok). Julie kozolte velunk, hogy most keszseggel segit barmiben, de hosszu tavon ne szamitsunk ra, mert az utolso napokban van es meg a heten szulni fog:).
Eddie rogton egy "jo" hirrel kezdte: egyelore nem tudja, hol fogunk lakni, de azon van, hogy minel elobb talaljunk egy alberletet (mivel koleszt nem kaptunk-no comment!). Azt mondta, hogy folyamatban vannak a papirok, mar csak intezkedni kell, es akkor kujjiccsak nekunk...:).Addig egy hetre kaptunk szobat egy koleszban, kozel a kozponthoz.
Kedelyesen elbeszelgettunk Eddieval, Julieval meg a tobbiekkel, a spanyol sracnak gratulaltam, hogy megnyertek a kosarlabda vilagbajnoksagot. Kozben befutott egy telefon Eddienek, hogy holnap mehetunk megnezni egy alberletet, ami kozel van, olcso (210 euro/ho-ez itt olcsonak szamit), es ahol van hely mindharmunknak (Melindanak, nekem, meg a 3. magyarnak-o Laci, aki szinten Szegedre jar, de csak kedden fog ideerni). Orommel fogadtam ezt a hirt, mivel nem tul kellemes erzes kulfoldon a levegoben logni...
Ezutan egyutt ebedeltunk a tanari kar jelentos reszevel:). Finom volt az ebed, meg ehes is voltam, de nem tudtam sokat enni, elegge feszengtem ennyi tanar tarsasagaban:). Nemileg oldodott a hangulatom az ebed melle elfogyasztott rosénak koszonhetoen, parszor utan is toltottem... A mellettem ulo marketing tanar azt magyarazta, hogy az o fia most ment ki Braziliaba ugy, hogy egyaltalan nem tud portugalul, ugyhogy egyutt erez velunk, hogy mi meg franciaul nem tudunk egy kukkott se ugyebar. Megigertette velunk, hogy evvegere megtanulunk nehany szot, mint peldaul: Merci, Au revoir, Bonjour,marketing...(micsoda Humor Herold a ficko:).
Ezutan Eddie es Vivien (a francia tanarunk, aki hal' istennek tud egy kicsit angolul is:) megmutatta nekunk a varos fontosabb pontjait: idegenrendeszetet, bankokat,a buszpalyaudvart, a Carré-t (ez Liege szuk belvarosa, itt minden este party van, a kis zegzugos sikatorok megtelenek elettel, ha leszall az est...:).
Eleg nagy varos ez a Liege, elso benyomasra nem nagyon tetszett, mert eleg atlathatatlan nekem az uthalozata, meg az utcak is meglepoen koszosak. Mindenhol szemet, meg kutyaszar van. Szoval ez a resz szamomra csalodas, nem erre szamitottam, eleg igenytelenek ezek a belgak... De az igazsaghoz az is hozzatartozik, hogy lattunk gyonyoru regi templomokat meg palotat, meg szep hazakat, meg a folyopart is nagyon szep (itt folyik keresztul a Meuse folyo), ugyhogy osszesegeben nem rossz hely ez. Seta kozben osszeismerkedtunk Giuseppevel, Ericaval meg Christiannal. Mind nagyon jo arcok, en foleg Christiannal talatam meg egybol a kozos hangot. Nagyon konnyen tanulja mas nyelvek "csunya" szavait (nem szeretnem reszletezni, gondolom egyertelmu mely szavainkra gondolok...). En is gyorsan megtanultam par spanyol kifejezest, hisz barmikor jol johet:).
A varosnezes utan elfoglaltuk az uj lakhelyunket a Rurh koliban, elmentunk bevasarolni (vettunk sort is-persze szigoruan a legolcsobbat-0.45 euro volt doboza), majd egyutt megvacsoraztunk. Utana elindultunk az ejszakaba, mert meg kellett neznunk milyen hely az a Carré. Nem csalodtunk. Az osszes bar elott szekek voltak kipakolva, ahol rengeteg fiatal iszogatott. Talakoztunk mas erasmusosokkal is (mind olaszok voltak, Dario, Sabrina es Catrina azt hiszem, de a nevmemoriam meg mindig katasztrofalis, ugyhogy egyaltalan nem biztos:). Nem maradtunk sokaig, mert egyre tobb gyoker jelent meg a kornyeken, nekunk pedig masnap delelott jelenesunk volt a francia oran.