2006. szeptember 22.,pentek ZULU 24:00

11 korul keltem, majd reggeli-ebed a tobbiekkel es mivel meg mindig nem tudunk mit kezdeni magunkkal, mivel nincsenek oraink (ellenben a tobbiekkel) bementunk netezni a suliba. Kb. harom oran keresztul szenvedtem a blogommal (kepeket raktam fel, de az itteni gepek katasztrofalisak-ennyit a nyugat-europai oktatasi infrastrukturarol...). Utana megint haza, tap a gyomorba, majd irany a laundry service:). A mosoda tulaja egy indiai ficko, aki elmeselte, hogy o igazabol mar Liberiaban szuletett,meg a szulei vandoroltak el Indiabol valamikor az elozo szazad elejen, o meg valamikor a 80as evekben tette at szekhelyet Liegebe. Gondoltam magamban eleg kalandos kis elettortenet, itt jopar emberkenek lehet meg ilyen,legalabbis elnezve az etnikai osszetetelt... Aztan mondta, hogy hallotta, hogy gaz van nalunk. Na mondom szep, mar az indiai-afrikai -liegei mosodas is vagja mi folyik otthon. Kiraly, most legalabb bekerultunk a hirekbe. De milyen aron... Beszelgettunk meg a sportrol is, ez hal' istennek jolly-joker tema, szinte mindenki kerdezte mar hogy mi a legnepszerubb sport nalunk. Mikor mondtam, hogy a foci, akkor annyit tudott, hogy Puskas. Ez is valami, de azert mar unom a magyarazkodast, hogy miert olyan benak a magyar csapatok, meg a magyar jatekosok. Benak es kesz, nincs ezen mit magyarazni (igen Zolika meg a Loki is nyomorek, mert kikapott egy no name sehol nem jegyzett csapattol a BL elo-elo-elo-selejtezojeben, es termeszetesen a Fradi is az, mivel a masodosztalyban eszi a fene, es az egesz magyar foci ugy ahogy van egy kalap gane).
Eztan megvacsoraztunk, majd egy kis pihi utan busszal bementunk a varosba. 22.30-ra volt megbeszelve a talalka a Place de Cathedral-nal, termeszetesen senki nem volt ott kiveve a portugal csajokat, akik elmondasuk szerint mindig kesnek... Nagynehezen osszeverodott a tarsasag es attettuk szekhelyunket a Carréba, a non-stop ele:). Laci elhozta magaval az uveg Tokajit, amit meg is bontottunk. Latnotok kellett volna a lengyel lanyok arcat, mikor meglattak a Tokajit Laci kezeben. Oda-meg vissza voltak tole, mondtak, hogy ez a kedvencuk es hogy ottthon ha tehetik ilyet isznak. Orommel nyugtaztam magamban, hogy legalabb ok ismerik, dehat ki ha ok nem...
Hosszas diskurzusba kezdtunk Magyarorszagrol, Aleksandra mondta, hogy naluk a magyar borok a legmenobbek, meg hogy a batyja volt mar nalunk es mondta, hogy a langost mindenkepp ki kell egyszer probalnia. En kisse felelotlenul megjegyeztem, hogy majd en sutok nekik langost (tudom, hogy nem nehez, de meg sose csinaltam, de nem gond, szeretem a kihivasokat:). Miutan eloadta osszes tudomanyat nekunk kellett bizonyitanunk, hogy mennyire ismerjuk lengyel baratainkat. Sikerult elkapraztatnom fantasztikus tortenelmi ismereteimmel:):):), ugyhogy kiegyeztunk egy baratsagos dontetlenben. Elvegre lengyel, magyar ket jo barat...
Megismerkedtunk ket uj kanadai arccal is, ok Pat es Olivier. Veluk hosszasan elemeztem a Magyarorszagon kialakult politikai helyzetet, mivel mind a ketten politologus hallgatok, ugyhogy kepben voltak. Vegul arra jutottunk, hogy minden politikus hazudik, es hogy mindenhol igy mennek a dolgok. Abban azert egyetertettek, hogy Kanadaban es mas, nalunk szerencsesebb tortenelmi fejlodesu orszagokban egy ilyenert repult volna a miniszterelnok. De nem nalunk...
Kesobb egy helyi drogos kezdett velunk beszelgetni es valahogy sehogyse akarodzott neki lelepni, pedig mar nagyon untuk a fejet. En szivem szerint mar kiutottem volna a ringbul (volt vagy 165 centi meg hozza kemeny 50 kilo a gyerek), de a hatterben ott feszitettek a haverjai, mi meg ugye idegen palyan jatszottunk. Jobb a bekesseg cimszoval elkuldtem a guzsba, mikor mar nagyon kilett vele a tokos-makos retesem...
Szerencsere nem lett balhe, de azert meg susmorogtak egy sort egymas kozott. Azert ilyenkor jo tudni, hogy a kozelben van legalabb 50 spanyol meg kb. ugyanennyi olasz erasmusos, akik keszseggel besegitenek, ha valami balhe lenne. Legalabbis remelem:).
Kesobb bementunk egy kocsmaba, ahol a kinai pincer belenk kotott, hogy fogyasszunk, vagy huzzunk el. Nem volt tul szimpatikus. Vegul a maradas mellett dontottunk es vegul megint az asztalokon kotottunk ki:).
Mar epp nezegettem az oram, hogy lassan indul az elso busz, amikor egy helyi arc felajanlotta Melindanak, hogy hazavisz minket (Zolika!, meg mielott valamifele megjegyzest tennel Melindara szeretnem tudatni veled, hogy o is olvassa a blogot es a KOMMENTAROKAT IS:):):).
5 korul ertunk haza, en meg beburkoltam egy szenvicset, utana tertem nyugovora.